Félelmünkkel két dolgot tudunk kezdeni: átadjuk magunkat neki, vagy megpróbálunk felülkerekedni rajta.
Hertay Ákos utóbbit választotta, és annyira jól sikerült a szembenézés, hogy ami egykor rettegést okozott neki, az mára a szenvedélye lett.
“Egy barátom mondta: Egyszer élsz, és ez már az. Nem retteghetem végig az életem, akkor inkább belevágok és csinálom. Vannak kockázatok – de ezeket a kockázatokat lehet kezelni.”
Harminckét évesen került kapcsolatba a motorozással, az első fél év pedig arról szólt, hogy a száguldástól való félelemtől megszabaduljon. Ma már a munkáját is úgy alakítja, hogy legyen elég szabadideje a motorozásra – vagy ahogy ő fogalmaz, a kétszáz kilós pacemakerére. Nemcsak hobbiját tekintve vállalkozó szellemű, de a szakmai élet számtalan területén kipróbálta már magát. Az alkalmazotti létet készen kapott csomagnak tekinti, amiben kevesebb a felelősség, a vállalkozói életforma azonban nagyon szabadságot nyújt neki, levéve válláról a főnök felé való magyarázkodás terhét.
Ma már “külső szemként”, üzletfejlesztési tanácsadóként dolgozik, de ehhez hosszú út kellett, és az, hogy “belső szemként” kezdje pályafutását.