Szerencsére elkényeztettek engem olvasói levelekkel, amelyek mindig megdobogtatják a szívemet. Egyik nyári napon Erika és Gergő levele érkezett virtuális postaládámba, amelyben bemutatták otthonuk izgalmas átalakulását. Imádtam a sztorit, inspirált a végeredmény, ezért arra gondoltam, ezt Veletek is megosztom. Fogadjátok szeretettel egy ház otthonná alakulásának történetét.
Erika levelét nem tudtam és nem is akartam lerövidíteni, szerintem érdemes végigolvasni, köszönöm szépen, hogy megosztottátok velem történeteteket:
“Bármily hihetetlen, léteznek még amolyan igazi régi vágású úriemberek.
Nagy szerencsénkre épp ilyen volt a kiszemelt ház tulajdonosa. Amikor eldöntöttük végre, hosszú vívódás, és országjárás után, hogy pont itt akarunk házat venni, hirdetésvadászat következett, majd fogtuk a listánkat, és végigjártuk, meg keresztül kasul a várost, de nem jártunk sok sikerrel.
Aztán megláttunk egy házat, ami ugyan nem szerepelt a listánkon, de egy kézzel írott “ELADÓ” tábla volt rá kiakasztva.
Mint utóbb kiderült, valóban nem is hirdették máshol, csak ezzel a kis táblával.
De üveges verandája, oszlopos tornáca, épített pincéje, 50cm-es vert vályog fala volt, egyszóval a réges-régi vágy, álmaink házikója.
Két nap múltán tudtunk találkozni a tulajdonossal, és megnézni a házat.
Bejártuk a kertet, telket, házat,pincét, majd az alábbi párbeszéd hangzott el::
-Szerintünk vegye le azt a táblát….
-Jó….
Hát ennyi …egy kézfogás, ….és levette.
Még kb. fél évbe telt a papírmunkák intézése, engedélyek, igazolások, ügyvédek, nyári szünet a hivatalokban, de a tábla le volt szerelve…megvolt a kézfogás…a házikó minden kétséget kizáróan csak ránk vár.
És várt türelmesen, a tulajdonossal együtt, egészen októberig, amikor is végre hivatalosan is birtokba vehettük!
Itt voltunk hát…felszámolva egész eddigi “városi” életünket, egy szobába bezsúfolt több lakásnyi cuccal, és a macskákkal…
A hitelintézet által alaposan megrövidített pénztárcával, de annál izgatottabban , bár nem kicsit beijedve:) kovácsoltuk a terveket.
Úgy terveztük, az “első” utcafronti, üvegezett verandás lakás lesz “A LAKÁS”, a hátsó, tornácos pedig a vendégház.
Ez a bizonyos hátsó lakás 15 éve volt lakatlan, tisztasági festés, fűtés, víz beüzemelése után letáboroztunk hát itt, és elkezdtünk dolgozni a másikon. És ez értendő szó szerint… Mivel a keretek határokat szabtak, úgy gondoltuk amit csak tudunk, megpróbálunk mi magunk elvégezni. A kezdeti nehézségek után, amikor még nem hittük, hogy gyakorlatilag szinte mindent meg lehet oldani “házilag” , rá kellett jönnünk, hogy tudunk vakolni ,falazni, csempézni, ablakot cserélni, falat átvágni, éppen amit kell!
Halkan jegyzem meg, hogy esténként ha még fel tudtuk emelni a karunkat, akkor általában videókat néztünk a youtoube-n a különböző munka folyamatokról,anyagok felhasználásáról , abban a kb. 10percben, amíg be nem ájultunk a fáradtságtól:)
Munka után, és hétvégente tudtunk dolgozni,a sikerélmények még nagyobb lendületet adtak, és a karácsonyt már az elkészült lakásban ünnepeltük.
Az átalakításnál felhasználtunk minden a házban ,és ház körül fellelhető faanyagot, minél régibb annál jobb:) …a régi kamra polcaiból lett a konyhapultom, a régi csempe gyakorlatilag sértetlenül vált le a falról, így hát tisztítás után vissza is raktuk, persze másképp elhelyezve. Konyhaszekrény helyett egy belvárosi lakás átalakításából származó címeres bontott téglából építettünk pultokat, a garázsban talált , szerszámosnak használt ónémet szekrényből lett a tálaló, persze “némi” felújítás után:)
A régi csillár, amire a tulajdonos bácsi még gyermekkorából emlékezett a szülői házban, most az ebédlőnket díszíti.
A konyhai lámpa, egy autószerelő műhely aknájából került elő, és így kelt új életre nálunk. A régi ablakok most képkeretek, a mosdóasztal egy eléggé lestrapált bolhapiacos paraszt asztalből készült, persze felújítva, a porcelán mosdót szintén egy ún. “lomisnál” találtuk, kiváló állapotban , de annál koszosabban:)
Akárcsak a nagy álom, a régi öntöttvas lábaskád, ma már felújítva.
Amikor belevágtunk, volt némi elképzelésünk a teendőkről, ami természetesen kb. a triplájára nőtt pillanatok alatt, egyik probléma hozta a másikat.
A fürdőt gyakorlatilag teljesen szét kellett bombázni, a vályoggal egyébként sem könnyű, a visszavakolás sem eredményezett teljesen egyenes felületeket. Így jött az ötlet, lábazati csempe helyett vízhatlan kenderkötelet ragasztottunk szegélynek.
A régi üveges veranda előszobaként funkcionált, mi kicseréltük az ablakokat hőszigeteltre, és megnyitottuk a lakás felé, így egy szép világos ebédlő lett belőle.
A kamra falát lebontottuk, és kiszélesítettük annyira, hogy egy kellemes hálófülkét tudjunk kialakítani. Itt áll a szintén általunk felújított , régi vaságy, éjjeli szekrényekkel, gyönyörű réz betétekkel, amik csak az alapos tisztítás után tűntek elő. A világ legkényelmesebb ágya lett belőle:)
Azt persze nem is tagadhatnám, hogy szenvedélyes bolhapiacjárók, mindenféle másoknak értéktelen “kacat” gyűjtők vagyunk, de ezek valahogy mindig új éltre kelnek nálunk, megtalálják a helyüket. Padláson talált ósdi fa tálca, vagy mi:), lekezelve ,lakkozva, most gyümölcsöstál, a fa gereblye a hátsó udvarból pohár tartó, és sorolhatnám reggelig:)
Gyakorlatilag mindkét lakás – merthogy azóta a vendégház is elkészült!-
berendezése általunk nagy szeretettel felújított bútorokból áll.
Amikor azonban egy nap leakasztottam, és becűgöltem a legalább 50 éves, napszítta sufni ajtót, hogy ezt szeretném a fürdőszobára, “rendes” ajtó helyett, akkor úgy éreztem egy picit megingott a férjem bizalma a jó ízlésemben!:)
De mivel ő a világ legügyesebb, ezermester férje, ezt is megoldotta, és szerintem ő is imádja:)
Talán ezért tudunk mi ilyen remekül együtt dolgozni…én “kitalálásban” szerintem roppant jó vagyok 🙂 ő meg minden meg tud valósítani, amit csak a fejembe veszek, és ha kellő kitartással traktálom:)
előtte …
utána…
Október óta elkészültünk a két lakás belső felújításával, kész a ház külső felújítása, ami persze úgy indult, ez már csak egy festés…nem kell mondanom,hogy négyzetmétereken omlott le a vakolat, tehát gyakorlatilag újra kellett vakolni…de aztán már valóban csak festés:)
Ránk vár még a kerítés, a kert, és a már így is gyönyörű 13 m hosszú épített pince renoválása, amin tavasszal tengernyi ibolya virágzik… már csak ezért megérdemli:)
Az a gyanúm, hogy ha mindennel elkészülünk, vennünk kell egy új házat, hogy elölről kezdhessük az egészet kalandot!:)
Ja! még annyit! a régi vágású úriemberrel nagyon jó a kapcsolat azóta is,
külön öröm látni az ő örömét, mert megőriztünk a szülői házból mindent, amit csak tudtunk!:)
Kedves Anita!
Fogalmam sincs mi fér bele, mi nem, ezért kérlek kurtítsd meg bátran ha szükségesnek látod! 🙂
Szép estét, jó munkát!
Erika és Gergő
Remélem számotokra is olyan inspiráló volt ez a történet és az átalakulás, mint számomra, ha Neked is van hasonló történeted, amit megosztanál velünk, ne habozz elküldeni: anita (kukac) csorbaanita.hu az email címem.
Lájkold a bejegyzést facebookon, ha tetszett, ide klikkelve megteheted.