Az idei nyári szezon sajnos nem fog kedvezni a világutazóknak. Akár csak tervezgettük az idei nyaralást, akár már konkrét utazások lemondásával kellett szembesülnünk, az otthonmaradás legtöbbünkre hatással van.
Bár a veszteség, az újratervezés kényszere nem valószínű, hogy boldogsággal tölt el minket, akár előnyünkre is fordíthatjuk ezt a szituációt: megtervezhetjük következő utazásainkat, inspirálódhatunk mások beszámolóiból, kiegészíthetjük bakancslistáinkat új állomásokkal.
Azt hiszem, ezekben a feladatokban nagy segítségünkre lehet Deák Dóra, a Sztereotrip podcast alapítója, aki az elmúlt 20 évben összesen 8 országban, 4 kontinensen élt. A vele való beszélgetést meghallgathatjátok itt:
“Az egyedül való utazás sokat ad a látásmódunkhoz” – Vendégünk Deák Dóra
Dóra már kislányként is érdeklődve tanulmányozta a világtérképet, ezért nem is túl nagy meglepetés később kialakult utazási vágya és örökös kíváncsisága:
hogyan élhetnek más országokban?
Kilencéves volt, amikor először került külföldre, utána nem volt megállás.
Az adott kultúra iránti kíváncsiságon túl, minden állomás kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy az adott országban Dóra tanulni vagy dolgozni tudjon. Egy-két éves etapokra lebontva tervezte utazásait: az első év mindig a tanulásról vagy a munkáról szólt, az utána következő időszak pedig az adott kultúra megismeréséhez, beutazásához.
Fontosnak tartotta azt, hogy – lehetőség szerint – beszélje az adott ország nyelvét, így baráti köre legtöbbször az adott ország nemzetiségeinek tagjaiból állt, kevésbé magyarokból. Ez egyébként előnyei mellett azzal a hátránnyal is jár, hogy a kapcsolattartás nem könnyű feladat, ha az embernek különféle kontinenseken élnek a barátai.
Sokak félelemmel teli szituációként élik meg az egyedül utazást, főleg nőként.
Dóra ennek ellenére nagyon javasolja, sőt, arra biztatna mindenkit, hogy ha élete egy-egy szakaszában megengedheti ezt magának, töltsön el legalább egy évet külföldön, mert óriási személyiségformáló ereje van annak, ha az ember kiszakad a komfortzónájából. Az ember egy-egy ilyen út végére nagyon sokat fejlődik rugalmasság, alkalmazkodóképesség tekintetében, könnyebben elsajátíthatja az adott ország nyelvét, ha tanulási szándékkal is érkezett, illetve segít egy globálisabb világkép kialakításában.
Természetes dolog, hogy ha egy nő egyedül utazik, valamennyi félelem is legyen benne – Dóra ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy benne mindig erősebb volt a kíváncsiság, mint a félelem. Első hosszabb utazására egyedül 2012-ben került sor,
ekkor tapasztalta meg annak teljes szabadságát, hogy mindenről ő dönt, nem kell más szempontokra tekintettel lennie a végleges terv kialakításakor.
Bár neki is vannak negatív élményei, találkozott kényelmetlen, esetleg ijesztő szituációkkal, ezek egyáltalán nem kerültek túlsúlyba a pozitív emlékekkel szemben.
Praktikusabb témákra evezve, Dóra a könnyű utazás híve: nem szeret csomagokkal megpakolva útra kelni.
Egyrészt a sok cucc korlátozza őt, másrészt Dóra azt vallja:
ha az embernek van okostelefonja, útlevele és bankkártyája, akkor kevés megoldhatatlan szituációba keveredhet.
Természetes, hogy az ember magával vigye a fontos dolgait, amelyeket máshol körülményesen szerezne be: elegendő gyógyszert, kontaktlencsét, esetleg egy speciális túracipőt, de nem javasolja, hogy szükségtelen dolgokkal pakoljuk meg a táskánkat.
Új-Zélandnak például egy hátizsákkal vágott neki – a kaland tizenhat hónapig tartott.
A Sztereotrip podcast ötlete onnan eredt, hogy Dóra szívesen hallgat podcastokat az utazással töltött órák alatt, azonban hiányolt egy utazással foglalkozó, magyar nyelvű podcastot, amelyből másoknak már bevált ötleteket, irodalmat gyűjthet későbbi utazásaihoz.
Teltek-múltak az évek, Dóra azonban továbbra sem találkozott hasonló tartalommal, ezért úgy gondolta, belevág saját maga. A koronavírus okozta szituáció hatására Dóra dolgozik másik, utazással kapcsolatos projekt megvalósításán is, hiszen pillanatnyilag Magyarországra helyezte át a székhelyét. A helyzetnek ez a része nem érte lemondásként: eleve szeretett volna közelebb élni a családjához, Európában maradni életvitel szintjén, hogy több időt tölthessen a szeretteivel.
Útravalóul Dóra azt javasolja, hogy ha tehetjük, spóroljunk, vegyünk ki egy év szabadságot, és utazzunk el valahova, ahová már régen vágyunk.
Éljünk a kultúrában, szerezzünk élményeket, tapasztaljuk meg, hogyan működünk megszokott környezetünkön túl. A koronavírus okozta szituáció pedig remek lehetőség annak átgondolására, hogy ha ezt megtehetnénk, mi is lenne a célállomás?
Nincs ötletetek? Deák Dóra beszélgetéseit hallgatva más világutazókkal garantáltan kedvet kaptok hátizsákot pakolni!