Ha valamit fontosnak és biztonságosnak tartok az életemben – legyen szó munkáról, vagy magánéletről – akkor az a kiszámíthatóság. Ennek fényében érthetetlen lehet, hogy miért dolgozom már 5 éve Csorba Anitával, aki nem olyan szeszélyes, mint az időjárás, ő maga az orkán, az eső, a napsütés és a lavina – néha percenként váltakozva, néha egyszerre hozva valamennyit. Az öt év alatt számtalan dolgot próbáltam: felhívni rá a figyelmét, kérni a változást, könyörögni egy kis lassításért, és végül megtörtént az áttörés. Nálam. Elkezdtem tanulni tőle, és abban a szerencsés helyzetben vannak a szülők, hogy most ők is megtehetik. Tanulhatnak a változásról attól, aki maga a változás.
15 évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy forgatni fog – persze stúdió akkor még gondolatban sem volt. Sebaj, a garázs is megteszi – és igaza lett, imádták a tartalmait. Amit ugyan első elképzelése szerint a felnőtteknek szánt, de a gyerekek lettek a leglelkesebb nézői. Sebaj, őket inspirálni különleges dolog – és igaza lett, mára ez a missziója. Idővel kellett egy épület, hogy ne kelljen helyet bérelni a rendezvényeknek, és megszületett a CsorbaAnita Stúdió – majd fél évre rá berobbant a Covid. Sebaj, online is tudom segíteni a családokat – és igaza lett, több ezer gyereket segített át a bezártságon napi két élő alkotással. A digitális világ közben elharapódzott, a kütyüfüggőség veszélye ott lebeg a gyerekek feje felett, a tartalomkészítőket óriási felelősség terheli. Sebaj, elvonulok pár hétre, és írok egy könyvet, hogy segítsek ebben – és igaza lett: Mert nincs hitelesebb tanácsadó a változó világ nehézségeinek leküzdésére, mint az, aki minden változást eszköznek tekint. És én erről akartam kezdetben leszoktatni – ma már fogom a fejem, és örülök, hogy ő ennél sokkal makacsabb.
Anita tartalomkészítő, tartalomfogyasztó, édesanya, gyerekrendezvény-szervező – és nehéz lenne megmondani, melyik szerepéből írta meg az Ahol Te vagy a szín című könyvét, azt hiszem, mindegyik hozzájárult egy kicsit. Mikor a kéziratot átküldte véleményezésre, szorongtam. Mit fogok mondani, ha nem jó? Hogyan fogom tálalni, ha szerintem ennek nincs létjogosultsága? Itt ez a nő, aki művész, cégvezető, podcaster – mennyi az esély rá, hogy még írni is tudjon? Szerencsém volt: nem volt szükség a kellemetlen beszélgetésre, mert (és ezért nem győztem tőle elnézést kérni), én nem számítottam rá, hogy ekkora meglepetést okoz. Megint. Ez a nő egy valódi kaméleon.
Gyakran jön a kérdés, miért pont ő lett ennyire sikeres a gyerekeknél – és megint felmerülhet a kérdés, miért pont ő tudna segíteni a szülőknek a tudatos kütyühasználatban. Én azt hiszem, tudom a választ – igazából tudtam már a könyv olvasása előtt is. Jöhetnének a sablondolgok – mint kedves, őszinte, hiteles, és ezek mind igazak is – de nem ez a titok. A titok az, amit egy tanárom mutatott a főiskolán, amikor kommunikáció szakon tanultam. Egy képet Madonnáról, és egy képet egy olyan sztárról, akit nagyon rossz útra vitt a hírnév. A tanár megkérdezte, mi a különbség köztük? Majd megadta a választ: Az egyikük tud alkalmazkodni a változáshoz, a másik nem. Én azt hiszem, ennyi a titok.
Tartalomkészítőként lehetsz öncélú is, aki ahhoz igazítja a videót, posztot, ami neki jó. És lehetsz tartalomkészítőként felelős is, aki a közönségéhez igazítja a mondanivalóját. Aki felméri az igényeket, a hasznát, az értéket – és gyerekek esetén azt is, ami valóban jót tesz nekik. Képes a változásra, de nem azért, mert neki van erre szüksége, hanem mert pozitív influencerként felméri, hogy másnak igen.
Néha ez egy kreatív videó, néha edukációs tartalom szülőknek. Ez Anita titka – Ezzel a meggyőződésemmel ültem le Anita könyvét elolvasni (az említett szorongás mellett), hogy ismét megerősítést kapjak arról, Anita melyik tábort erősíti.
Már az első oldalak után átváltoztam: Nem voltam többé Csorba Anita alkotótársa, nem voltam gyermektelen olvasó – egy lecsupaszított ember falta a sorokat, akinek kíméletlenül nekiszegezik a kérdéseket: Egyensúlyban vagy? Jól vagy? Mindent megteszel a boldogságodért? A sikereidért? Át tudod élni a jelent? Tudatosan hozol meg döntéseket? Egy őszinte tükörkép köszönt vissza rám, de Anita nem engedte itt el a kezem: Miután feltette azokat a kérdéseket, amiket sokszor nem merünk feltenni magunknak, szavaival csendesen átölelt, kifejezte az együttérzését, elmondta, hogy tudja, hogy ez milyen nehéz, majd miután enyhülést adott, a megoldókulcsot is átadta.
Ez a könyv sokkal több annál, mint egy útmutató a szülőknek az offline-online egyensúly megteremtéséhez. Ez a könyv mindenkinek szól, és akképp változik oldalról-oldalra, hogy mire van éppen szüksége az olvasónak: Néha napló, néha önismereti füzet, néha lexikon, néha tudástár, néha tükör, néha szigorú tanár, néha együttérző szülő, néha bölcs mentor.
Pont, mint Anita. Pont, mint a kaméleon, aki nem hagyta, hogy megváltoztassák, hanem megmutatta nekem is, hogyan tudom igazítani a színem ahhoz, ami éppen körülöttem történik anélkül, hogy önmagam elveszíteném. Azért, hogy túlélő legyek.
Remélem, neked is segíteni fog benne.
Vanda Anita