„Személyes márka”. „Énmárka”.
Korábban jellemzően közszereplők, a „reflektorfényben élők” számára volt fontos a tökéletes önmarketing, manapság azonban elképzelhetetlen nélküle az életünk. Élhetjük a napjainkat felkapott influenszerként, dolgozhatunk felelősségteljes munkakörben a multik világában, lehetünk kreatív szabadúszók vagy éppen lelkes HR-esek, esetleg pedagógusok, az online jelenlét kulcsfontosságú szerephez jutott a munkaerőpiacon is.
A személyes márka tulajdonképpen mindent magában foglal, amit az egyén a többiekkel megoszt magáról, napjainkban ennek tere pedig elsősorban a közösségi média.
Csorba Anita podcastjában a személyesmárka-építésről és a közösségi média használatáról beszélgetett Lévai Richárd onlinemarketing-szakértővel.
Énmárkát építeni nem tűnik túl bonyolultnak, amikor ennyifelé platform áll rendelkezésünkre, hiszen a Facebook, az Instagram, a LinkedIn, de a TikTok és s YouTube is bárki számára elérhető, aki ki akar lépni a világ elé.
Amikor azonban egy kicsit is elkezdünk ezzel foglalkozni, hirtelen a lehetőségek garmadája szorongató közeggé alakítja a virtuális teret:
most akkor melyikkel is kezdjük? Melyik is a legjobb döntés?
Ricsi azt javasolja, hogy mindenekelőtt gondoljuk végig, hogyan is szeretjük megosztani a gondolatainkat másokkal, melyik kommunikációs csatorna komfortos számunkra.
- Imádsz szerepelni és téged is imád a kamera? A YouTube könnyen lehet, hogy pont a te közeged!
- Inkább introvertált személyiség vagy és kiver a víz, ha elindul egy felvétel, amin szerepelsz? A blogolás továbbra is menő, az írott szónak pedig még mindig van hatalma!
- Jobban szereted a hivatalos közeget és azt megmutatni, hogy szakmailag mennyire a topon vagy? Itt az ideje felturbóznod a LinkedIn-accountodat!
A lényeg, hogy a mondanivalód legyen összhangban a kifejezésmódoddal, és az egész passzoljon ahhoz a közeghez, ahol megjelensz.
Lehet, hogy az újdonság erejével hatna egy LinkedInre posztolt videó arról, amin éppen lelkesen mesélsz a legutóbbi AliExpress szerzeményeidről, miközben a háttérben feltűnik a papucsodat diszkréten szétmarcangoló kiskutyád, mégsem biztos, hogy ezen a csatornán találod meg azokat, akiket ezzel inspirálsz.
Nagyon fontos, hogy tiszta fogalmaink legyenek a személyes és a közösségi életünk határairól:
ami belefér egy szűkebb közönség előtt, egyáltalán nem biztos, hogy beleillik abba a képbe, ahogyan meg szeretnénk jeleníteni magunkat potenciális jövőbeli követőink, ügyfeleink, partnereink, főnökeink számára.
Ebben a témakörben örök kérdés a gyerekek jelenléte:
mennyire illik, mennyire etikus megjeleníteni egy gyereket a közösségi média felületein, aki két pelenkázás és egy jól időzített böfi közt nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy kifejtse erről a véleményét? Mi történik, amikor később a gyermek idősebb lesz és tudatosul benne az a tartalomfolyam, amelyet lelkes szülei produkáltak róla születése óta? Örömmel tölti el vagy éppen felháborodással? Mosolyogna rajta vagy inkább szégyenkezne?
Ricsi a túláradó lehetőségek korában, energiáink szétforgácsolásának elkerülése érdekében azt javasolja, válasszuk ki
azt a maximum három platformot,
ahol azt gondoljuk, HITELESEN és ÖNAZONOSAN tudjuk megjeleníteni azt, amit képviselni szeretnénk.
A többiről egyelőre feledkezzünk el, és koncentráljunk ezekre. A Facebook-Instagram-LinkedIn triumvirátussal például a legtöbben kompromisszumot köthetünk. Ezután pedig indulhat az agyalás:
mit is tegyünk közszemlére?
Annak eldöntésére, hogy mit érdemes az internet közönsége elé tárni vagy éppen bölcsen magunkban tartani, Ricsi megosztott egy nagyon egyszerű trükköt.
Minden poszt előtt tedd fel magadnak a kérdést:
„El merném ezt mondani élőben is, legalább három ember előtt?”
Ha erre őszinte és egyértelmű igen a válasz, mehet a poszt.
Ha nem, akkor gondoljuk végig, mi a disszonancia oka.