Eltérő a módja annak, ahogy a hivatásunkat megtaláljuk – van, akinek évekbe, évtizedekbe telik, mire ráébred, mi is az ő útja, másoknak viszont már gyerekként teljesen egyértelmű, hogy merre kell elindulniuk.
Így történt ezt Storcz Botonddal is, akinek nem kellett sosem keresgélnie, hogy miben érzi jól magát, vagy mi az, ami tetszik neki, mert már hétévesen pontosan tudta.
“Könnyű volt a megismerkedésem a sportággal, már hét évesen kajakoztam. Nekem nem az volt, hogy meg kell találnom, mi az, ami tetszik, vagy amiben jól érzem magam – azt tudom mondani, hogy jött ez magától.”
A gyermekkori hobbit végül odáig fejlesztette, hogy Botond mára háromszoros olimpiai bajnok kajakozó.
Vajon hogyan tovább annak az embernek, aki 25 éves korára elérte karrierje csúcsát? Mi tudja ilyen helyzetben motiválni, mi az, ami ilyenkor még viszi előre az embert?