Kislányom az idén kezdte az iskolát, a múlt hetünk kisebb átalakításokkal telt. Többek között az íróasztal problémát igyekeztünk megoldani, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Persze, ha van az ember fiának úgy 100-150 ezer forintja erre, akkor tényleg nem problémás: szép, formás, ergonómikus bútorokat lehet venni ennyiért. Felmértem a terepet az alacsonyabb árkategóriában is: 20-30 ezerért nem jó minőségű, laminált lapokból készült íróasztalt lehet venni, 40-50 ezernél pedig jobb minőségű szintén laminált, vagy rosszabb minőségű/egyszerű szerkezetű fenyő asztalok kezdődtek. Nekem egyik megoldás sem tetszett igazán. Ekkor néztem körül a vaterán, és egy 1963-ban készült igazi fa íróasztalra bukkantam 7,000.-Ft-ért. Tudjátok az a tipikus magas fénnyel shellakkozott darab. Osztottam/szoroztam, és kiszámoltam, hogy ha festékeket, bútorgombot is veszek hozzá, az asztal ára nem fogja meghaladni a 20,000.-Ft-ot. Megszületett a döntés, meginterjúvoltam a kislányom a színeket illetően, majd választott egy pandamacis bútorgombot is, amiért különösen odavolt. Kezdődhetett a munka.
I transformed this old drawing table to my daughter, who just started the school. The panda bear drawer pulls, and the ombre effect give a nice and fresh result. Do you like it? 
Csiszolópapírral megszabadítottam az asztalt a lakkozott rétegektől, portalanítottam, és jöhetett a festés.
Egyszerű fehér selyemfényű zománcfestéket használtam, a nehezen elérhető helyeket ecsettel, a síma felületeket velúr mini festőhengerrel festettem. Száradás után finom (180-as) csiszolópapírral visszacsiszoltam, és jöhetett a második réteg is, majd ugyanígy a harmadik réteg. A kék szín szintén selyemfényű zománcfesték, ez kevertetve lett, az 1 literes festék 5,000.-Ft körül volt. Mivel a napszítta / ombre festési megoldás nagyon tetszett, így festettem meg a fiókelőlepokat, amit nagyon értékelt a kislányom is.
Végül jöhettek a pandamacis bútorgombok (1,500.-Ft/db), illetve a dupla pöttyös nagy fiókgombok (2,900.-Ft/szett, Tchibo), mert valamiért a kislányom határozott kérése az volt, hogy olyan “vonalszerű” kihúzók SEMMIKÉPPEN ne legyenek 🙂 Nos, ez az íróasztal története. Ti mit gondoltok róla?
