Jocó bácsi, vagyis Balatoni József neve nem csak az oktatás, a pedagógia iránt érdeklődők számára lehet ismerős: Facebook-oldalát jelenleg közel 72.000, Instagramját 12.000 ember követi.
Jocó bácsi tanár, író, újságíró, aki a kamaszokról és a kamaszokért is szól – Csorba Anitával pedig értékekről, pandémiáról, a kommunikáció kulcsairól beszélgettek.
„Tipikus példa vagyok a rablóból pandúrra”
Az iskolás Balatoni József nem éppen arról volt híres, hogy mintagyerekként viselkedett.
Ez viszont felnőtt korára egy olyan képességet adott számára, aminek köszönhetően könnyebben meg tudja találni a hangot a nehezebben kezelhető gyerekekkel is, és ameddig csak lehet, az értékekre is koncentrál a problémák mellett. Szerinte mindenkiben van valami olyan, amivel kiemelkedik a többiek közül, és ezt a valamit nagyon fontos (lenne), hogy a pedagógus segítsen megtalálni.
„Őszinteség és elfogadás” –
két érték, amelyet munkája és magánélete során is fontosnak tekint.
Őszintének lenni szerinte sem mindig egyszerű: legtöbb esetben valahogy sokkal egyszerűbbnek tűnik némának maradni. Hiszen elhallgatni a dolgokat kevesebb komplikációval jár, mint odaállni a véleményünk mellé. Szerinte egy diák napjainkban sokkal nyitottabb, elfogadóbb, mint egy húsz évvel ezelőtt élt fiatal, viszont a felnőttekkel ez már nem feltétlenül így működik. „Ha igazán elfogadás lenne, akkor nem kellene ezt ennyire hangsúlyozni.”
„Sok munkája lesz később a pszichológusoknak.”
Jocó bácsi nagyon tisztán látja koronavírus gyerekekre, kamaszokra gyakorolt negatív hatását – és ennek hangot is ad. A 2020 novembere óta a digitális oktatásban tanuló gimiseknek nagyjából most jött el a lélektani határ, ameddig egy ilyen helyzetet kezelni tudnak.
Elfáradtak, mentálisan és pszichésen is, amit a levegőben lógó bizonytalanság csak tovább ront: senki nem tudja megmondani, hol van ennek a vége.
Egyre több gyerek, kamasz lesz depressziós a bezártáságtól, és ennek a fordítottja is igaz: vannak, akiket attól önt el a rettegés, hogy eljön a nap amikor ismét ki lehet, ki kell menni a világba.
A visszatéréskor szerinte óriási feladat hárul majd a pedagógusokra: félre kell majd tenni egy időre a tananyagot, meg kell tanítani a fiatalokat újra asszimilálódni.
A pandémiát egy generációs traumaként írja le, mert bár szerencsére sok olyan diák is van, akinek jó otthon, de ugyanennyi, akinek nagyon nem. Mindezek mellett ez lesz a második végzős évfolyam, akinek egy az egyben kimarad majd a szalagavató, a ballagás, vagy a „nagy végzős kirándulás”.
Az internet disszonanciája sem könnyíti meg a dolgokat, hiszen korábban mást sem hallott egy gyerek, mint „Ne ülj már egész nap a gép előtt! Tessék végre kimenni és csinálni valamit!”, addig mára a gép előtt ülés lett a norma, az elvárás: gyerek és szülő élettere egyaránt az online világba fordult.
A bezártság, összezártság azonban a depresszió „klasszikus” megjelenési formáit is átírta:
„Ma már nem az van, mint egy átlag depresszióban, hogy hirtelen magasról esnek mélyre, hanem egyszerűen csak elszürkülnek.”
Mindezek miatt is nagyon fontos, hogy a szülő őszintén, érdeklődéssel forduljon oda a gyereke felé, mert így talán könnyebben észreveheti rajta a depresszió tüneteit. Ez a kamaszkori elzárkózás miatt eleve nehezített pálya, amit a kényszer bezártság sem tesz egyszerűbbé.
Érdemes azonban gyanút fogni, amikor a kamasz személyisége egyik pillanatról a másikra drasztikusan megváltozik, és például soha nem tapasztalt módon harsányan viselkedik.
Gyakori mintázat ez azoknál a gyerekeknél, akik ösztönösen leplezni igyekeznek depressziós tüneteiket. A dolgok hirtelen, durva mértékű eldugdosása, az ellenséges titkolózás is adhat okot fokozottabb odafigyelésre.
Hogyan tudunk ebből mégis valahogyan profitálni?
Jocó bácsi elmondása szerint életének egyik legmeghatározóbb élménye volt egy színpadon lenni Feldmár Andrással (róla szóló cikkünket elolvashatod ITT), aki szerint az emberiség történetében most először fordul elő, hogy a fiatalabb generációtól kell, hogy tanuljon az idősebb.
A technikai eszközök, az internetben rejlő lehetőségek korában az idősebb generációnak kell felzárkózni egy olyan területre, amibe a mostani gyerekek, kamaszok már beleszülettek. Kérdés, hogy a „felnőtt” egó mennyire képes ezzel megbékélni és odaülni a gyerek mellé, hogy tőle, és nem vele tanuljon.
Ha szeretnétek meghallgatni a teljes beszélgetése (érdemes!) akkor azt megtehetitek ITT.
Balatoni József könyvei a Jaffa Kiadó gondozásában jelentek meg, megvásárolhatóak IDE KATTINTVA.
A képek forrása: Jocó bácsi világa Facebook-oldal