„Mindannyiunkban bennünk van a gonosz. És bennünk van a jó is.”
Nehezen találom a szavakat ennek a cikknek az elkezdéséhez, hiszen egy olyan ember életét, munkásságát kell röviden összefoglalnom, továbbadni egy kicsit a gondolataiból,
akinek jelentős szerepe volt abban, hogy újra egyetemre járok.
Elfogadás, türelem, őszinteség, hitelesség, objektivitás – bár a mai világban nem feltétlenül előny, ha az ember ezeknek megfelelően él, Feldmár András mégis erre biztat minket.
1940-ben született Budapesten, családi körülményei messze álltak az ideálistól: kisgyermek volt még, amikor az édesanyját Auschwitzba vitték, apját munkaszolgálatba, nagyanyját a gettóba. Az ekkor három és fél éves Feldmárt egy fiatal nő mentette meg és rejtegette, ameddig édesanyja és nagyanyja visszatértek és újra magukhoz vették. A családi klíma sajnos ezek után nem lett felhőtlen: az édesanya képtelen volt szeretettel viszonyulni gyermekéhez, mindennapos érzelmi terrorban tartotta őt.
„… a forradalomig éltem Magyarországon, amikor 16 éves voltam. De nem politikai okokból, hanem az anyámtól szöktem meg.” /F.A./
Ez a probléma meghatározó Feldmár későbbi munkássága, terápiás hozzáállása kialakításában is.
„Azt hiszem, hogy amikor az emberrel rettenetes dolog történik, akkor vagy belehal, vagy megtanul valamit.” /F.A./
„A sámán betegségen, fájdalmon megy keresztül. A jó terapeuta tapasztalatból ismeri a betegséget és a gyógyulást. Ezért mélyen hisz a gyógyulás lehetséges voltában.” /F.A./
16 évesen Londonon át Kanadába vándorolt ott élő rokonaihoz, ahol először megtanult angolul, megállni a saját lábán, majd beiratkozott az egyetemre. Először a matematika, majd a filozófia irányába indult el, később fordult csak a pszichológia felé, miután két tönkrement házassága után pszichoanalízisra kezdett járni:
„…kerestem egy pszichoanalitikust, akivel kb. kilenc hónapig ötször egy héten találkoztam, és aki nagyon hülye ember volt. De arra jó volt az analízis, hogy azt gondoljam magamban, hogyha ez a hülye ebből meg tud élni, akkor én sokkal jobban tudom majd csinálni ezt, és így átváltottam a pszichológiára. „/F.A./
R.D. Laing, Feldmár későbbi mesterének Az élmény politikája című műve 1970-ben jelent meg.
A szerző ebben leírt gondolatait Feldmár annyira magáénak érezte, hogy Laing inasa lett: terápiára, szupervízióra járt hozzá. Érdekesség, hogy Laing egy listát adott Feldmárnak, rajta 12 könyvvel, amelyek véleménye szerint legjobban összefoglalják az európai gondolkodás kialakulását, annak lényegét. (A lista Feldmár András: Credo című könyvében megtalálható.)
„Adódhatnak a felismerésnek pillanatai: ilyenkor a pokol mennyországgá változik, és a földre száll, s az őrült tévelygésből öröm és ünneplés születik. /R. D. Laing/
„Amilyennek én látlak, az más szóval „te, énszerintem”, s ahogyan te látsz engem, az „én, teszerinted”. Ahogyan te megtapasztalsz engem, az nem benned van, ahogyan én megtapasztallak téged, az nem bennem van, a te élményed számomra láthatatlan, mint ahogyan az én élményem is láthatatlan a számodra.” /R. D. Laing/
R.D. Laing
Feldmár András nem szereti munkásságát irányzatokba határolni, egy vele készült beszélgetésben szó esik arról, hogy ha mindenképpen meg kellene neveznie valamit, amit közel érez magához,
akkor az a fenomenológia lenne,
amely, mint harmadik nagy erő jelent meg a pszichológia történetében a behaviorizmus és a pszichoanalízis után.
A behaviorizmusra jellemző, szigorúan objektív inger-válasz reakciók tanulmányozása, illetve a pszichoanalízis tudattalant túlhangsúlyozó vélekedésével ellentétben a fenomenológia az ember személyiségét vizsgálta, elvetette, hogy sötét erők rabjai lennénk, vagy külső ingerek automatikus foglyai.
Megjelent a szabad akarat szerepének jelentősége, ami Feldmárnál is szerepet kap.
„A szabad akarat: hogy mit kezdünk azzal, amink van.” /F.A./
A kapcsolatok, a szeretet témakörénél is nagy hangsúlyt fektet a szabadságra, arra, hogy két ember a másik másságának teljes elfogadásával viszonyuljon egymáshoz.
„A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.” /F.A./
„Az, hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik hihetetlenül más. Végtelenül más, mint én vagyok.” /F.A./
„A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.” /F.A./
Terápiás hozzáállását a jelenlét, odafigyelés, a kényszer érzésének kiiktatása jellemzi.
Elveti a társadalom által kialakított „dobozokat”, nem aggat címkéket az emberekre. Szerinte felesleges normális, beteg, bűnöző címkéket aggatnunk egymásra, mert nem ez a lényeg. A dolgokat összességében igyekszik nézni, az egyén szintjére bontva, érdeklődéssel, elfogadással fordulva a másik felé.
„A terápiában engem az érdekel, hogy azt keressük, hogyan lehet élni egy (gyakran őrült) társadalomban ép elmével .” /F.A./
„Nincsenek ők és mi, nincs olyan, hogy mi jók vagyunk, ők meg rosszak. Mindannyiunkban bennünk van a gonosz. És bennünk van a jó is.” /F.A./
„Nincsenek tolvajok, nincsenek skizofrének. Csak mi, emberek vagyunk.” /F.A../
Az objektivitást, az elfogadást nem csak a terapeuta-kliens viszonyban tartja fontosnak. Ugyanilyen jelentőséggel bír, hogy az ember őszintén végig tudja és merje gondolni a saját életét, viselt dolgait, legyen bátorsága kimondani, amit érez.
Oda kell figyelnünk magunkra, ami idővel és energiával jár.
Csak így ismerhetjük fel, ha nem magunkért cselekszünk, ha automatizmusok foglyai vagyunk, és csak így indulhatunk el a változás felé vezető úton is.
„Ahhoz, hogy hatékonyan változtassak az életemen, a kapcsolataimon, a környezetemen, tisztában kell lennem a valósággal, tiszteletben kell tartanom, el kell fogadnom úgy, ahogy van.” /F.A./
„A felébredés egyetlen módja, hogy először tudatosuljon bennünk: bizonyos dolgokat automatikusan csinálunk. Észre kell vennünk az automatikus szokásmintázatainkat, amelyek a szívünkből-lelkünkből jövő válaszreakciókat helyettesítik .” /F.A./
Fontosnak tartja, hogy az ember merjen.
Merjen őszintének lenni magához.
Merje vállalni az érzéseit, beismerni a félelmeit, elismerni a valódi vágyait.
A következő lépés, hogy ezeknek megfelelően, hitelesen cselekedjen és éljen. Amikor az ember félelemben, meghasonulva él, saját valódi vágyainak örökös elnyomásával, az nemcsak a lelket betegíti meg, hanem előbb-utóbb a testet is.
„Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.” /F.A./
„Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel.” /F.A./
Feldmár András rengetegszer hangoztatja a türelem fontosságát.
A tartós változást, az ebből fakadó eredményeket nem egyik pillanatról a másikra kell várni. A mai világ felpörgött tempójában sajnos hozzá vagyunk szokva, hogy mindenhez azonnal hozzájuthatunk, és hozzá is akarjunk jutni.
Szinte belénk van sulykolva, hogy csak akkor lehetünk boldogak és elégedettek, ha egy percet sem vesztegetünk el és örökösen produktívak vagyunk.
„Hogyan lehet kibogozni a legbonyolultabb, legreménytelenebbnek látszó csomókat is. “Ha türelmetlen vagy és sietsz, akkor csak rángatni fogod, és minden rosszabb lesz: a csomó még szorosabbá válik, mérges leszel, és biztos, hogy kudarcot vallasz. Ha viszont nagyon figyelsz, ha tanulmányozod a helyzetet, mielőtt bármit is tennél, ha csak egyre forgatod a csomót, ha gyengéd és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, akkor a végén mindig sikerrel jársz.” /F.A./
Feldmár András napjainkban is aktívan dolgozik Kanadában és az Egyesült Államokban, mint terapeuta, oktató és tanácsadó. Évente néhány alkalommal Magyarországra is ellátogat előadásokat, workshopokat tartani. Szokásos programja a Feldmár Intézet Nyári Egyeteme, ahol idén 2019. június 12. és 16. között az őszinteség áll a középpontban.
Ha kedvet kaptatok meghallgatni, olvasni, Feldmár András a Heti Agymosó videóepizódjaiban egy-egy kérdést jár körbe, a HVG Kiadó gondozásában pedig valamennyi műve elérhető.
„Ha én egyedül vagyok, magamra vagyok hagyatva, akkor még gondolkodni sem tudok rendesen. Ha viszont együtt vagyok valakivel, aki figyel rám, akivel meg lehet beszélni azt, ami érdekel engem, az igenis számít. És nem kell feleleteket adnia, nem kell tanácsolnia dolgokat – ez nem erről szól. Az is egy definíciója a szeretetnek: hogy semmit nem fogok csinálni. Hogy veled leszek, de nem foglak semmire kényszeríteni .” /F.A./
A képek forrása: Unsplash, The Odyssey, BBC, John Warner, Feldmár Intézet, Jegy.hu , InfoPont