Sok lakásban megjelennek, megjelentek régen a klasszikus tájkép és portré reprók. Aztán a 90-es években inkább a “műtájképek” vették át az uralmat, tudjátok, a sorozatban gyártott tanyasi naplementékre gondolok, műbör-vászon keretben. Azt lehetett hinni, már rosszabb divat nem jöhet, de jelenleg is virágoznak a tescó bejárata előtti, és nagy bevásárló központban óriás felületeken kiállított giccs másolatok. Senkit nem akarok megbántani, de ez nem ízlés kérdése, hanem tény: ezek semmiféle művészi értékkel nem rendelkeznek, és most extra finoman fogalmaztam. Azt is lehetne írni, hogy kifejezetten rombolják a közízlést.
Szóval visszatérve a régi portrékra, és tájképekre, amik Nagyanyáink falán lógtak, és amikben ott bújkál egy kis őszinteség, érdemes leporolnunk őket, és új kontextusba helyezve, igenis jól mutathatnak modern környezetünkben is. Emlékeket és mélységet adhatnak entriőrünknek. Mutatok néhány példát, hogyan illesszük bele otthonunkba megfelelően.
Jó ötlet, ha csoportosan prezentáljuk, és egy más hátteret adunk nekik.
Ha nem hagyományosan felakasztjuk a falra, hanem a földre állítjuk, vagy ajtóra rögzítjük, az is egyfajta modern csavart ad nekik.
Megérzésünkből fakadó kompozíciókat is építhetünk.
Ha őszinteség mentes kép van a tulajdonunkban, érdekes keretben, akkor tartsuk meg csak a keretet. 🙂
Egy extra ötlet a végére: ha kedvünk van kisebb méretű ajándékokat is csomagolhatunk vele, fényképezzük be őket, és nyomtassuk ki, majd ezt a reprót felhasználhatjuk különleges ajándékcsomagolásnak, vagy lakásdísznek. (képek forrása)
8 hozzászólás
Amire célzol: szörnyűek. Én is elnézem néha, s ha olyan HELYRE megyek még nézek is, hogy mit is látok!? Az ember még akkor is jobban jár, ha némely színes újság, folyóirat, naptár színes fotóit vágja ki , paszpartuzza, s teszi fel.
Az, hogy nem képviselnek értéket egy dolog, de ha valakinek az tetszik, akkor az tetszik, és senkinek nincs joga megkérdőjelezni, még neked sem, akkor sem, ha lakberendező vagy. Neked is bárki írhatná, amikor gyönyörű jelzővel illetsz valamit, hogy ronda… A stílus igenis ízlés kérdése, szomorú, hogy pont te nem tudod.
Abban igazad van, hogy a stílus ízlés kérdése. És abban is, hogy írhatják nekem valamire, ami szerintem szép, hogy szerintük ronda, minta ahogyan ez gyakran elő is fordul, és nincs ezzel baj. Tetszhet neked az értéktelen giccs, mint ahogyan nyilván sokaknak tetszik, mert eladják ezeket a képeket. De attól ez még nem jó, és azon dolgozom, hogy észrevegyék , meglássák az emberek az értékeset is, és végül azt válasszák inkább.
Tényként semmit sem jelenthetsz ki, ami stílus vagy ízlés dolga. Akkor sem, ha szakértője vagy a lakberendezésnek. Ez egy annyira szubjektív dolog, hogy ezt senki sem teheti meg. Csak azért, mert valaki szerint valami giccs, az még nem tény, csak egy vélemény. Az lehet bárkinek bármilyen: szélsőséges, merész, extrém, stb., de egy olyan szférában, ahol az ember saját benyomása határozza meg, mi tetszik, és mi nem, nem állíthatsz be semmit tényként. És az, ami neked értékes, nem biztos, hogy másnak is az te nem dönthetsz mások helyett. Adhatsz inspirációkat, de nem jelentheted ki valamiről, hogy ez giccs, ez nem, ez giccs, ez nem… Mert ezt nem te döntöd el, hanem mindenki saját maga ítéli meg.
Kedves Névtelen, A blogolás egy ilyen műfaj: a véleményemet mondom el. Ha neked más a véleményed ezekről a dolgokról, javaslom, indítsd Te is egy blogot, névvel, arccal, és mond el a Te véleményedet.
Én felvállalom a nevemet, azon ne múljon. Tóth Dominika vagy. Így jobb? Többet tudtál meg rólam? Vagy szeretnéd a családfámat is? Számít, ki írja, amit ír? Nem a véleménye számít, mint egy hozzászóló? Az pedig még mindig nem vélemény, hogy valamit tényként állítasz be, de nem vitatkozom veled tovább. Legyen igazad, képviseld az értéket és a szépet. Csakhogy mások ízlésének leszólásával nem vagy valami hiteles. További minden jót.
Nem szerettelek volna felbosszantani, én is csak a véleményemet írtam, ahogy te is.
Kedves Dominika! Az ízlés valóban szubjektív. Az viszont, hogy mi az, amit valódi művészetnek tekinthetünk, csak egy bizonyos mértékig az. Van ugyanis néhány objektív szempont, amely alapján a műalkotásokról megállapítható, hogy képviselnek-e valamilyen értéket. Egy ilyen szempont az alkotás egyedisége, megismételhetetlensége. Ha semmi mást nem is veszünk alapul, ez önmagában elegendő ahhoz, hogy megkérdőjelezze a szóban forgó képek művészeti értékét. Ettől még lehet őket szeretni, ezt senki nem tiltja, mert ez valóban ízlés kérdése. Más kérdés, hogy az ízlést is lehet jónak és kevésbé jónak minősíteni. Persze ez is szubjektív. Üdv, Gabi