Sokunkra sokféleképpen hatott ez az év, egy dologban azonban szinte mindannyian egyetértünk: nem azt hozta, amit 2019 Szilveszterére készülve vártunk tőle. A pszichológiában a reziliencia fogalmát használják annak leírására, hogy valaki mennyire képes a változó körülmények dacára sikeresen adaptálódni az új helyzetekhez – ez a képesség hosszú ideje nem töltött be olyan fontos szerepet, mint napjainkban.
2020 kihívásfaktorát Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremlánc és a Budapest Partiszerviz tulajdonosa is százas skálán százasra értékelte.
Csorba Anita vele beszélgetett podcastjának új részében.
A pandémia kitörése előtt maximális bizakodással tekintettek a jövőre, hiszen az étterembe járás akkorra már az emberek sokkal szélesebb köre számára vált megengedhető luxussá. A jövő fejlesztéseire koncentrálva a világjárvány Rudolf szavaival élve úgy érte a vendéglátós szakmát, mint egy meteorit becsapódása: egy természeti katasztrófa, amelyre a leggondosabb odafigyeléssel sem lehetetett előre felkészülni.
A szektor március előtt is tapasztalta a válság előjeleit, hiszen az ázsiai és olasz cégek egyre növekvő arányban mondták le a rendezvényeket, amikor januárban azzal voltak tele a híradások, hogy „Jön a vírus!”
Kezdetben Rudolfék is úgy gondolták:
néhány hét, esetleg hónap alatt lefuthat ez a dolog, amit nagyobb gondok nélkül át fognak vészelni.
Ebben az időszakban a fennmaradás, a túlélés volt a tét, amelyhez kulcsfontosságú volt a gyors alkalmazkodás. Ahogy Rudolf fogalmaz: „Előfordul, hogy egy megbeszélésen elhangzik valami, amit két nap múlva az ellenkezője követ” – hiszen a járványkezelés, a körülmények változása is percről percre alakul.
A vendégek személyes jelenlétére alapuló üzletmodellt ebben az időszakban parkolópályára kellett tenni, és a nulláról felépíteni egy új ágazatot, a házhoz szállítást, ami a gyors helyzetfelismerés és kiváló csapatmunka hatására sikerült is.
A folyamatosan változó helyzetekhez való alkalmazkodásra nagyon jó példa az is, hogy amint nyáron kinyithattak, leállították a házhozszállítást. Ezzel tudták biztosítani a fókusz megtartását, hiszen be kellett látniuk: a személyes jelenlét élményével dolgozó étteremfenntartás és a házhoz szállítás két olyan terület, amelyre képtelenség egyszerre megfelelő figyelemmel koncentrálni.
Ahogy Rudolf fogalmaz:
„A rugalmassághoz az is hozzátartozik, hogy észrevesszük, ha valami nem működik.”
Ezt szem előtt tartva döntöttek akkor is, amikor egy-egy projekt vagy részegység megtartása vagy leállítása volt a kérdés.
„Közvetlenség, kölcsönösség, következetesség” – ezek a legfontosabb elvek, amelyeket Rudolf szem előtt tart üzleti döntéseinek meghozatalában és a kollégákkal, partnerekkel való együttműködés során. Sok áldozattal jár ez az időszak, nemcsak a tulajdonosok, de a munkatársak számára is. Ehhez azonban az szükséges, hogy aki benne van, 100%-osan tegye ezt, hiszen most még fontosabb egymás segítése.
„Tudni és szem előtt tartani, hogy egyszer vége lesz” – ez ad értelmet a mindennapos küzdelmeknek, annak, hogy a szektorban maradva túléljék ezt a furcsa időszakot. A fennmaradásért folytatott küzdelem során talán kicsit közhelyesen hangozhat, mégis erőt adhat a krízisekben rejlő személyes fejlődés lehetősége.
Rudolfék esetében ez azt hozta magával, hogy a legapróbb sikernek is megtanultak örülni: legyen szó arról, hogy végre hibátlanul működik a weblap, és a vendégek tudnak online fizetni, vagy arról, hogy egy jó megoldással stabilizálni tudják a helyzetet, ha a forgalom valami miatt hirtelen visszaesik.
Ahogy Semsei Rudolf fogalmaz:
„Ma minden ilyenért le kell hajolnunk”
Az ember akár önkéntelenül is beleeshet abba a hibába, hogy idő előtt siratni kezdi saját magát, ezen viszont sokat segít a felelősségteljes, csapatban való gondolkozás. Ebben a helyzetben nagyon sokat segíthet, ha a fennmaradás mellett az embernek van célja, ami kitartásra motiválja:
Semsei Rudolfnál ez egy új fast food lánc gondolata.
A teljes beszélgetést meghallgathatjátok itt:
Ha pedig szeretnétek kipróbálni a VakVarjú étterem kínálatát, nézzetek szét náluk IDE KATTINTVA.
Kép forrása: ITT