A rengeteg jó értékelés ellenére nem teljesen elfogulatlanul ültem le a The Bold Type elé: éltem a prekoncepcióval, hogy egy kicsit felturbózott, szándékosan millennialra vett Szex és New Yorkkal fogom büntetni magam, némi Az ördög Pradát visel beütéssel.
Szerencsére kijelenthetem, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A The Bold Type ennél sokkal többet ad.
Az alapsztori valóban nem bonyolult: három New York-i huszonéves napjait és kalandjait követhetjük nyomon, akik más-más területen próbálnak érvényesülni ugyanannál a divatmagazinnál. Adva van tehát a csillivilli környezet, kötelező kiegészítőként pedig nagyon jól eltalált styling és képi világ.
Összességében azonban a The Bold Type sokkal többet tud ennél, mégsem dörgöli ezt erőszakosan az orrunk alá.
Hogyan lehet hatékonyan boldogulni egy céges struktúrában, amikor a helyedre minden pillanatban száz másik jelentkező pályázik, vagy éppen ráérezni, mikor jött el az a pont, ahonnan egyszerűen muszáj továbblépni – valahol máshol?
Hogyan dolgozza fel az ember a legsúlyosabb traumákat, és milyen érzés együtt élni a zaklatás utóhatásaival éveken, évtizedeken, akár egy egész életen át?
Milyen lehetőségei vannak egy fiatal nőnek, amikor kiderül, hogy egy olyan gént hordoz magában, amely az édesanyja korai haláláért is felelős?
Ezek közül a kérdések közül mindegyik felmerül a sorozatban, sok másik hasonló és nem igazán könnyed szituáció társaságában. Anélkül kerülnek bele a forgatókönyvbe igencsak súlyos témák, hogy tudatosan elnehezítenék sztorit: a párbeszédek nem hatnak erőltetettnek, a helyzetek pedig bármelyik fiatal nő életében simán felmerülhetnek – lényegtelen, hogy újságcikkeket ír Amerikában, vagy egy európai multi könyvelésén dolgozik.
A karakterek hitelesek, háromdimenziósak, a szituációkkal könnyű azonosulni – ezek miatt még az sem fáj (annyira), hogy a magyar felirat konzekvensen az „ezredfordulós” szót használja a millennial helyett. (Miért? De tényleg?)
Ami pedig összefog mindent, és szívmelengetővé teszi az egész sorozatot, az a három lány mindenen átívelő, minden nehézséget kibíró barátsága. Személy szerint nagyon jónak láttam azokat a konfliktusokat, amikor a sértett fél simán lezárhatta volna a szituációt valami ehhez hasonlóval: „Na, elmégy te a francba, majd hívj fel, ha újra normális leszel!”
Ez azonban mégsem történt meg soha, nem egyszer lehettünk tanúi annak, ahogyan a szereplők leültek és igazán asszertív módon átbeszélték a helyzetet – egy jóval érettebb kommunikációs folyamatban, mint amit egy „csajos sorozatban” a néző általában elvár.
Ha kedvet kaptatok, a sorozat jelenleg négy évaddal fut a Netflix műsorán, a tervek szerint május 26-án jön ki az ötödik évad, ami egyben a sorozat lezárása.
Ha tetszik a sorozat színes, vidám stílusa, ez a videó is fog:
A képek forrása: iMDb, Netflix