(Az írás apróbb spoilereket tartalmaz a The Mandalorian első részével, valamint alapkoncepciójával kapcsolatban – bár ezek már igazából nem minősülnek spoilernek, mivel mémmé váltak, illetve a Disney is aktívan használja őket a sorozat kommunikálásában. De azért szóltunk.)
Baby Yoda – nagyjából ennyi volt meg a sorozatból, mielőtt megismerkedtem a mandalóri fejvadász történetével. Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy 2019 egyik legjobb sorozata készül beszippantani éppen, és hogy a soron következő részeket úgy fogom végignézni, mint egy kisgyerek az állatkereskedés kínálatát: folyamatos gügyögéssel, imbecilis mosollyal az arcomon.
A sorozat különlegessége, hogy a The Mandalorian az első élőszereplős, nem mozis Star Wars alkotás.
(A Holiday Specialt most fedje a feledés jótékony fátyla, bár éppenséggel ebben a sorozatban pont utalnak rá).
Ráadásul végre egy olyan sztoriról beszélünk, aminek lényegében semmi köze a Skywalker sagához, így egy kicsit még jobban megismerhetjük ezt a sokszínű világot.
A mandalóri története a yavini csata után 9 évvel játszódik, vagyis csupán pár esztendő telt el a Birodalom bukása óta.
Főhősünk egy névtelen fejvadász (Pedro Pascal) – a legjobbak egyike a galaxisban. Sem a nevét, sem az arcát sem ismeri senki, mivel a mandalóri törzs tagja, így sosem veszi le maszkját. Az első részben megbízatást kap egy ötven év körüli célszemély leszállítására, akinek csak a koordinátáit ismerheti meg.
Mando – ahogy az emberek többsége nevezi – természetesen eljut hozzá, meglepetésére azonban nem egy ötven év körüli úr felkutatására küldték: a nyomkövető egy furcsa, apró zöld lényhez vezeti, akit a sorozat alkotói egyszerűen úgy neveznek: a Gyermek. (Hiába, a Galaxis nem minden faja öregszik ugyanabban az ütemben.)
Mando, tartva magát megbízásához, leszállítja a célszemélyt a megrendelőnek, de közben megmozdul benne valami – lehet mégsem döntött jól? Az egyszerűnek ígérkező megbízás pedig számos bonyodalmat szül.
A sorozat egyik vonzereje kétségkívül a hiperaranyos zöld lény, azonban a The Mandalorian sokkal több, mint a mémekből ismerhető “Baby Yoda”.
Ebből különben is csak a “baby” rész stimmel: a cuki zöld szereplő nem azonos a bölcs öreg Jedivel – sajnos Yoda mester a történet idejére már eggyé vált az Erővel.
A sorozat készítői olyan sztoriba nyúltak, amit nagyon könnyen elronthattak, közhelyessé tehettek vagy túltolhattak volna, de tévés szinten ütős látvánnyal, elképesztően jó zenével (Ludwig Göransson felejthetetlen taktusait még sokáig fogjuk dúdolni), frappáns dialógusokkal és olyan szereplőkkel találkozunk, akikről alapvetően nem tudunk meg sokat, mégis hamar a szívünkbe zárjuk vagy épp megutáljuk őket.
A The Mandalorian első évadja alapvetően három részre osztható – az első részekben a gyermek és a fejvadász találkozását látjuk, a következő etapban klasszikus western- és heist-film toposzok kerülnek a terítékre, a zárásban pedig visszakanyarodunk a főszálhoz.
Kifejezetten kellemes meglepetésként ért az évad közepén a klasszikus sorozatokat idéző epizodikus történetmesélés, igazi felüdülés a mostani Peak TV átívelő sztorijainak korában.
Amellett, hogy a Mandalorian nem szűkölködik Star Wars utalásokban, vérfrissítést hoz az univerzumba és bővíti a kánont. A történet pont úgy pörög és kerül nyugvópontokra, ahogy azt a néző (amennyiben a néző én vagyok) igényli a lézerpisztolypárbaj/ellenfelek leamortizálása/a Gyermek cukiskodása tengelyen.
Összességében elmondhatom, hogy imádtam a sorozat minden percét, és voltak részek, amikor annak ellenére is tövig tudtam volna rágni a körmeimet a Gyermek testi és lelki jóléte miatti aggódásban, hogy tudtam, ha egy haja szála is meggörbül, az emberek egy perc alatt rombolják porig felháborodásukban a Disney-t.
Ha éppen új sorozatot kerestek, ha csak egy-egy részt szeretnetek megnézni esténként “valami rövidből”, ha vágytok egy kis kedvességre a mindennapokhoz, vagy csak szeretnétek visszanyerni a hiteteket a Disney-ben a Skywalker kora után, a The Mandaloriannel nem lőhettek mellé. Leginkább a Star Wars rajongóinak ajánlott, de casual sorozatnézők is bátran bepróbálhatják.
És természetesen a második évadot már be is rendelték, úgyhogy 2020 őszéig kell csak várni a folytatásra.
A képek forrása: ITT, ITT, ITT, ITT
A cikket Csáky Dóra és Nagy László Dávid írta.