Pablo Picasso nevét és fontosabb műveit szinte mindenki ismeri – azonban a festőművész életéről is érdemes beszélni, ugyanis nem volt egy unalmas fazon. Összeszedtünk 6 dolgot, amit valószínűleg tudtál Picassóról – és megmutatjuk, hogyan tudsz úgy festeni, mint ő!
1. A teljes neve 23 szóból állt
Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso
Szép név, nem? A festő különféle szentekről és rokonokról kapta a nevét; eredeti családneve apja után Ruíz, azonban inkább anyukája vezetéknevét választotta – így lett Picasso.
2. Az első szava a “ceruza” volt
Nem mama vagy papa vagy anya – a kis Pablo a “piz” szót ejtette ki először, amely a “lápiz” (ceruza) rövidítése.
Az apukája amúgy művész és professzor volt, és már hétéves kora óta tanította a fiút a művészetre egyetemi szinten. Mire Pablo tizenhárom éves lett, az apja felhagyott a festészettel, mert fia már lehagyta őt.
3. Kilencévesen alkotta meg első festményét
A bal oldali La Picador című festmény volt az első alkotása. Első nagyszabású festményét, jobb képen látható a La Premiér Communiont (Elsőáldozás) pedig tizenöt éves korában fejezte be. Amellett, hogy már fiatalon remek festő volt, eszes gyereknek tartották – aki baromira nem bírt magával a tanórákon, ezért folyton elküldték a büntetőszobába. Egy fehér szoba, berendezés nélkül, egy paddal. Pablo imádta; csak ült és rajzolt, amíg ujjai bírták.
4. Azt hitték, halva született
A baba Pablo nagyon gyenge kis csecsemő volt – a bába azt hitte, halva született. Lerakta a “halott” csecsemőt az asztalra, hogy az édesanyát ápolja; a kis Picassót pedig a gyerek nagybátyja, egy Don Salvador névre hallgató doki ébresztette fel, rendhagyó módon: szivarfüstöt fújt az arcába. A mini Pablo rögtön reagált: dühös grimasszal.
5. Meggyanúsították a Mona Lisa elrablásával
1911-ben egy olasz szobafestő, Vincenzo Peruggia elrabolta a párizsi Louvre múzeumból a Mona Lisát; hazafias okokra hivatkozott, vissza akarta szerezni, hogy olasz múzeumba kerüljön. Az olasz közvélemény valóságos hősként kezelte, és nem nagyon büntették meg, csak pár hónapot kellett leülnie.
(Az esetről három film is készült; az 1931-es verziót a magyar Bolváry Géza rendezte.)
Azonban a festmény csak 1913-ban került elő (a firenzei Uffizi képtár igazgatója feljelentette Peruggiát, amikor el akarta adni neki a képet), és rengeteg embert meggyanúsítottak az elrablásával – köztük Pablo Picassót is. A rendőrök ugyanis bevitték gyanúsítottként Picasso haverját, a költő Guillaume Apollinaire-t, ő pedig bemártotta a festőt – megijedt a kihallgatáson, ugyanis mindketten vettek már Louvre-ból lopott szobrokat. (Akkoriban a múzeum biztonsága finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után.) Picasso elsírta magát a tárgyaláson, és azt mondta, nem is ismeri Apollinaire-t – a bíró pedig ejtette az ügyet.