Az Oreo keksz a világ egyik legnépszerűbb édessége. Utánajártunk, hogyan született meg a krémmel töltött csokicsoda.
Az Oreót – Oreo Biscuit néven – 1912-ben alkotta meg a manhattani Chelsea-ben található National Biscuit Company ( “Nemzeti Kekszgyár”, később a név Nabiscóra változott), a négy évvel korábban megjelent Hydrox keksz utánzataként. A Hydrox azóta már csak lábjegyzet (bár pár éve visszahozták a forgalomba), az Oreo viszont egyre népszerűbb.
Az Oreo névnek nincs egyértelmű magyarázata. Egyesek szerint a két O a keksz formáját jelzi, a RE közöttük pedig a krémet (cREam). Mások szerint a francia d’or (arany) szó inspirálta, megint mások pedig a görög oros (hegy) szóból eredeztetik. Talán az első megoldás a leglogikusabb.
A keksznek nemcsak a neve misztikus, de a díszítése is – egyesek szerint templomos lovagrendi vagy szabadkőműves szimbólumokat is tartalmaz. Ezt persze tagadja a Nabisco, és valószínűleg nem kamuznak; de az összeesküvés-elméletek kedvelői szeretnek újabb és újabb találgatásokba bonyolódni ezzel kapcsolatban.
Az első Oreo kekszet 1912. március 6-án adták el egy New Jersey-i vegyesboltban.
Akkoriban 1 font (453 gramm) 25 centbe került – ma öt dollár körül van egy hasonló méretű csomag.
Március hatodikát később (nem hivatalos) ünnepnappá nyilvánították: ez lett a Nemzeti Oreo Nap.
Ekkoriban még más íze volt a keksznek, a modern ízvilágot a Nabisco későbbi vezető élelmiszertudósa, Sam Porcello (aki később megkapta a Mr. Oreo becenevet) alkotta meg – a kezdetben disznózsírt (nyami!) tartalmazó krémet ő cserélte hidrogenizált, majd egészségesebb, nem hidrogenizált növényi olajra.
Az Oreo így olyan keksz, amit a vegánok is nyugodtan ehetnek, mivel nem tartalmaz állati eredetű cuccokat.
Attól függetlenül persze nem ajánlott kétpofára zabálni belőle: a 12 alapanyagból (cukor, liszt, olaj, kakaó, kukoricaszirup, szódabikarbóna, kukorica-keményítő, só, szójalecitin, vanillin, csokoládé, pálmaolaj) álló keksz 45 kalóriát tartalmaz. Elég könnyű kimaxolni a napi kalóriakeretedet az Oreo-diétával…
Főleg, ha 10 000 kalóriás Oreót készítesz, mint Csorba Anita:
De hogyan is kell enni az Oreo kekszet?
Több oreoevési technika is létezik, azonban egy dologban mindenki egyetért:
TILOS a kekszet csak úgy kivenni a zacskóból és bekapni.
Az egyik legnépszerűbb módszer a csavarós szétválasztás:
- Fogd meg a kekszet.
- Kezdd el ellentétes irányban csavarni a két sötét részét.
- Ha ügyes vagy, kapsz egy üres és egy krémes kekszet.
- Edd meg őket külön-külön – akár a krémes töltelék lenyalogatásával.
A másik népszerű módszer az úgynevezett “szottyosítás”:
- Fogd meg a kekszet.
- Szét is választhatod, de ízlés szerint eredeti állapotban is megtarthatod. Ha eredeti állapotban tartod, szúrj villát a krémbe a képen látható módon, így nem kerülnek tejes kekszdarabkák az ujjadra.
- Lógasd bele egy pohár (hideg vagy meleg) tejbe, tartsd bent pár másodpercig, amíg kicsit szottyos lesz, majd vedd ki. Az ideális szottyosítási időtartam a HuffPost tesztje alapján 10-45 másodperc között van, ha puhább kekszet szeretnél. (FONTOS: ne tartsd bent 50 másodpercnél tovább, mert szétesik!)
- Edd meg.
Jó étvágyat!
Még több szuper videót találsz az Inspirációk Magazin YouTube csatornáján IDE KATTINTVA!
Bár természetesen a magazin írott verziójában (vagyis itt) is beszámolunk az új videókról, de ha tutira nem szeretnél lemaradni a friss tartalmakról, kattints IDE, és iratkozz fel az Inspirációk Magazin Youtube csatornájára!
A képek forrása: Wonder How To, Wikihow, Wikipedia