Hétvégén autóztam a Mucsi-rezidencia felé, és közben rádiót hallgattam. A délelőtti műsorban arról volt szó, hogy az utóbbi években egyre több családban ajándékoznak egymásnak élményeket a családtagok. Jó érzést volt ezt hallani – végre kezdünk elmozdulni a fogyasztói karácsonytól az élményközpontú ünnep felé.
Persze az is lehet, hogy ez az érzés valójában megkönnyebbülés volt – nem vagyok túl jó ajándékvásárlásban, és ami azt illeti, kifejezetten rosszul viselem, ha kapok egy csomó dolgot, amire nincs szükségem. Különösen azokat az ajándékozásokat érzem kínosnak, amikor valamiféle ki nem mondott elvárásnak próbálunk eleget tenni – tágabb baráti kör, munkahelyi kollektíva…
Nem arról van szó, hogy ne kedvelnénk egymást, de képtelenség szívhez szóló ajándékot adni húsz, harminc, esetleg még több embernek. Ennek aztán általában az a vége, hogy szépen becsomagoljuk a sokadik műhavas gyertyatartót, apró hógömböt, fröccsöntött karácsonyfadíszt, rettenetes mütyürt, miközben pontosan tudjuk, ezeknek az ajándékoknak igazából senki nem talál helyet az otthonában.
(Kivéve persze a hardcore karácsony-rajongókat, akik már novemberben nekikezdenek a dekorálásnak 🙂 – a szerk.)
Úgyhogy tágabb baráti-ismerősi körben én kifejezetten gasztroajándék-párti vagyok. A legjobb, ha mi magunk készítjük el– számomra az adventi időszak egyik legkedvesebb része, amikor a mézeskalácsillatú lakásban az étkezőasztalnál görnyedve próbálok valami vállalható díszítést varázsolni a kekszeimre. S a legtöbb esetben tényleg csak ennyi kell egy remek gasztroajándékhoz – egy kipróbált, nem túl bonyolult recept valami extra díszítéssel. Színes máz, cukorgyöngyök, ehető csillám…
Na tessék, ezeket a szuper csokikanalakat még én is meg tudnám csinálni. Lehet, hogy idén meg is csinálom…
De ha a vásárlás mellett döntünk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy valamit, amit meg lehet enni, senki nem kerülget túl sokáig az otthonában. Különösen nem karácsonykor. Ráadásul most kifejezetten trendiek a gasztroajándékok.
Anita mutat pár ötletet, ezek sem bonyolultak. Mindegyikben van egy aprócska csavar, amitől különleges lesz a végeredmény: karácsonyfa habcsók, csíkos mézi, és “alappor”a z epres-fehércsokis forró italhoz.
Ez pedig a gourmet kiadás: kesernyés narancslekvár, kandírozott narancshéj, ráadásként pedig “ajándékkísérő” keksz.
Na, sikerült meggyőznöm benneteket, hogy idén Ti is készítsetek gasztroajándékokat? 🙂