Az UNESCO felhívása alapján, 1996 óta minden év november 16-án a tolerancia napját ünnepeljük – így emlékeztetve az intolerancia veszélyeire.
Mi a tolerancia?
Tolerancia annak elfogadása, hogy bizonyos dolgokról mást gondolunk. Egyetlen dologban kell megegyeznünk: mindannyiunknak joga van a véleményéhez.
Ha toleranciáról beszélünk, nincs jelentősége annak, hogy kinek van igaza és ki téved – ítélkezés nélkül kell elfogadnunk, hogy nem értünk egyet. Ez az ítélkezésmentesség akkor lesz igazán fontos, amikor el tudjuk fogadni, hogy nem a véleménye alapján lesz valaki jó vagy rossz ember.
Kép: Ming Jun Tan
Mi nem tolerancia?
A közösségben éléssel kapcsolatban legalább két gondolatot fontos tudatosítanunk magunkban.
Az első, hogy valamennyien halandók vagyunk.
A második, hogy a Földön korlátozottan rendelkezésre álló időnkben mindannyian boldogok szeretnénk lenni. Az pedig, hogy hogyan képzeljük el a boldogságot, mindannyiunk számára mást jelent – kultúrától, életkortól, neveltetéstől, iskolázottságtól és minket ért egyéb hatásoktól függően. Mindannyiunknak jogunk van úgy élni, hogy a lehető legboldogabbak legyünk – és közben a többi ember boldogsághoz való jogát se csorbítsuk.
Valahogy így van ez a toleranciával is. Csak addig szabad toleránsnak lennünk, amíg senkinek nem esik bántódása.
Kép: Randy Colas
Nehéz kérdések
Homoszexualitás. Vallás. Abortusz. Migránsok. Hajléktalanok. Politika.
Csak néhány azok közül az érzékeny témák közül, amelyekben különösen nehezen fogadjuk el a miénktől eltérő véleményt. Előfordul, hogy az adott kérdésben hiányosak az ismereteink, és a lyukakat érzelmekkel pótoljuk – így alakítunk ki álláspontot, amelyhez aztán foggal-körömmel ragaszkodunk, mert… mert rossz érzés lenne, ha kiderülne, hogy tévedtünk.
A tolerancia nem egymás meggyőzéséről szól, mégis fontos eleme a párbeszéd.
Ha képesek vagyunk nyitottan fogadni a másik véleményét, ha megpróbáljuk megérteni, hogy miért gondolja úgy, ahogy – akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz.
És ez fontos, mert minél jobban megismerjük, annál több hasonlóságot fedezhetünk fel egymásban. Felfedezhetjük, hogy mindannyian ugyanolyan esendőek vagyunk.
Kép: Matthew Schwartz
Miért fontos a tolerancia?
Vajon az ősközösségekben toleránsabbak voltunk egymással? Néhány millió évvel ezelőtt őseink életben maradása függött tőle, hogy képesek voltak-e együttműködni, összetartani – közös vadászatokon szerezték be az élelmet, és közösen tudtak védekezni a vadállatok támadásai ellen is.
Napjainkban sokkal kevésbé vagyunk egymásra utalva… vagy mégsem? Közös vadászatokra már régóta nincs szükség – az erőforrásokat viszont továbbra is együtt használjuk. Ha egyikünk felelőtlen döntést hoz, annak a következményeit valamennyien viseljük.
Így az intolerancia nem csak a gyűlölet-bűncselekmények miatt lesz fájdalmas társadalmi problémánk. A természeti környezetünk állapotán is jól látszik, hogy mennyire vagyunk toleránsak – egymás szükségletei, boldogsága, jövője iránt.
Van azonban jó hír is: a tolerancia abszolút az egyéni döntéseinken múlik, teljes mértékben a mi kezünkben van az irányítás. Ha akarjuk, bármikor toleráns hellyé válhat az utcánk, a munkahelyünk, a városunk…
Kép: John Simitopoulos
A nyitókép forrása: Unsplash