Szerintem igaz, hogy aki mer az nyer. Legalább is többször nyer, mint aki nem mer… úgyhogy…
Szeretnék visszamenni az időben egy kicsit, úgy 1 évvel ezelőttre, és megosztani Veletek azt a döntésemet, ami nagy hatással volt mostani életemre. Merész döntés volt, és kockázatos, de belevágtam. Remélem történetem hatására Ti is belevágtok álmaitok megvalósításába.
Addig biztosan vissza kell mennem az időben,
hogy majdnem 6 évvel ezelőtt, amikor elindítottam blogomat, mennyire nem tűnt jelentős “ügynek”, mostanra pedig az egyik legfontosabb dolog az életemben. Rengeteg jó emberrel összehozott a blogom, és mára borzasztóan szerencsésnek mondhatom magam, hogy elmondhatom: azt csinálom, amit örülten szeretek. Ezt talán már párszor hallottátok tőlem, de azért ennek a sikernek, mint annyi minden másnak, vannak árnyoldalai, és főleg iszonyú sok küzdelmes része is. Kíváncsiak vagytok rá? Erről eddig még nem beszéltem.
Az első két évben, például úgy vezettem a blogot, hogy sok-sok munkaórát fektettem bele, és a sikerélmény anyagilag egyáltalán nem volt mérhető, persze a lelkemet nagyon töltötte. Aztán elindult csepegtetve az anyagi sikert is meghozó tervezési megbízások, cégekkel való kreatív együttműködések fonala. Szuper volt, örültem, hogy már tudok kenyeret is venni, és többet tervezhetek. A 3. évben újabb probléma merült fel: időcsapdába kerültem, és a túlhajszoltságból, túlvállalásból nagyon nehezen lábaltam ki. Ez persze nem egy olyan dolog, amit kitesz az ember az ablakba, soha nem beszéltem erről a blogomon, de megtörtént. Végül azért sikerült, persze egyáltalán nem volt egyszerű. A 4. évben újabb nehézség következett: az internetezési szokások változásával elkezdett csökkeni a blogom látogatottsága, amitől teljesen kétségbe estem: hogyan tovább, mi lesz velem, hogy fogom azt csinálni, amit szeretek, hogyan juttatom el inspirációimat az emberekhez. Min kéne változtatnom?
Másfél évvel ezelőtt, állandóan azon gondolkoztam, hogyan törhetek ebből ki, mi a megoldás, kell valamit tennem. Akkor egy jelre lettem figyelmes. Egy céges együttműködés keretében, kipróbálhattam magam videós megjelenésekben. Én, aki egész életemben utáltam szerepelni, ideges lettem, ha családi felvételeken kellett szerepelnem, pont 36 évesen kell rájöjjek, hogy ez most máshogy van, és élvezem? Jesszus, ez igaz? Tényleg élvezem??? Nem tudok se jól beszélni a kamera előtt, mindig fura (értsd: borzasztóóó) visszanézni magam, soha nem volt bennem szereplési vágy, de most mégis valami azt súgja nekem, hogy menj, csináld, mutasd be inspirációidat videókon, és ösztönözz még több embert az alkotásra, és a kreatív életre. Valami azt súgta, ez a Te utad… És akkor pontosan 1 évvel ezelőtt belevágtam. Ilyen kreatív videós csatorna nem volt Magyarországon, tudtam, hogy valamin változtatnom kell, gondoltam egy MERÉSZET és hallgattam a megérzéseimre.
Elkészítettem első videóimat, pontosan egy évvel ezelőtt. Borzasztóan izgultam, mit fogtok hozzá szólni. Vajon a maradék olvasóimat is elvesztem? Nem vagyok túl öreg mér ehhez? Kinek fog tetszeni? Rengeteg félelem és kérdés volt bennem, de mentem tovább. Minden egyes videómat kielemeztem, és azon igyekeztem, hogyan lehet jobb és jobb.
Talán megéreztétek, hogy mennyi energiát fektetek új utamba, vagy egyszerűen csak tetszett, amit csinálok, de újra minden a régi. Vagyis attól sokkal, de sokkal jobb. És együtt hoztuk létre ezt, amiért nagyon hálás vagyok Nektek, ezért is osztom meg ezt a történetet Veletek.
Rengeteg minden áll még előttem, szeretnék SOKAT FEJLŐDNI, de jó érzés az, hogy rajta vagyok egy úton, amit szívből jövően tudok csinálni. 19.000 feliratkozó videós csatornámon azt mutatja, hogy jó döntés volt, gondolni egy merészet, és 36 éves fejjel valami új, ismeretlen dologba vágni a fejszémet.
Küldetésemmel -hogy minél több ember rátaláljon az alkotás örömére- hiszem, hogy jó úton járok. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy nem számít hány éves vagy, mit csináltál eddig, hogy gondolkodtál előtte, merj váltani és merj hallgatni a belső hangodra!
Vegyél Te is részt ennek a kérdőívnek a kitöltésében, és mutasd meg mennyire vagy kockázat vállaló!
Ha van egy álmod, a kérdőív végén azt is beküldheted, és pályázhatsz az 1.000.0000.-Ft-os fődíjra, amivel elindulhatsz a megvalósítás útján.
Szép kreatív napot!
1 komment
"Nem tudok se jól beszélni a kamera előtt, mindig fura (értsd: borzasztóóó) visszanézni magam" Na mi pont ugyanezt érezzük sajnos 🙂