Csorba Anita most ünnepli 44. születésnapját – méghozzá egy nagyszabású akcióval és különleges nyereményjátékkal!
Csorba Anita minden egyes nap arra törekszik, hogy minél több kreativitást vihessen, minél több ember életébe. Legyen szó gyerekfejlesztésről vagy a felnőttkorra elillant alkotókedv visszacsempészéséről, Anita azon dolgozik, hogy egyre többen ismerjék fel, hogy a kreatív alkotás nemcsak élvezetes időtöltés, de mindenkinek segít abban is,
hogy jobb, boldogabb, minőségi életet élhessen.
Épp ezért Anita a 44. születésnapján is kreativitást szeretne ajándékozni: nyereményjátékot indít, amelyen a szerencsés nyertes egy 44 000 forint értékű vásárlási utalványt vihet haza, amelyet a Csorba Anita Shopban használhat fel kreatívalkotási-kellékek vásárlásához.
Ráadásul nemcsak a nyertest, de most minden vásárlót is megajándékoz: a január 31-ig leadott rendelésekhez jár egy különleges, logóval díszített vászontáska is, csak írd be az #AJÁNDÉKTÁSKA kódot a megjegyzésekhez a fizetésnél.
Hogyan tudsz játszani?
A nyereményjátékot 9 (!) különféle felületen indítottuk el, így minél több felületen részt veszel rajta, annál több eséllyel indulsz Anita születésnapi játékán.
IDE KATTINTVA találod a részleteket!
Sok sikert!
Anitának amúgy van egy különleges szülinapi szokása, amely révén rendkívül sokat tanult magáról, a vállalkozásról és az életről is. Így ír róla:
Szombat hajnal. Kapkodod a levegőt, ég a tüdőd, futsz ezerrel. Olyan hideg van, hogy füstöl a leheleted. Igazából fogalmad sincs, hogy kerültél oda, mit keresel ott, de futsz, mintha nem is önmagad lennél, mintha az életed múlna rajta. A belső ördögi éned pedig azt hajtogatja:
– Te nem vagy normális, biztos nem vagy normális!
Megvan ez az érzés?
Tudtátok, hogy az újévi fogadalmak 90 százaléka január 12-én ér véget? Negyvenévesen, egy januári napon, nem sokkal az aktuális újévi fogadalmaim kudarca után, egyik podcastfelvételem közben hirtelen elhatározásból megfogadtam, hogy futni fogok, mégpedig lefutom a MARATONT. Sok tanúm is volt erre, ami segít sikerre vinni a fogadalmadat.
Azelőtt konkrétan mindenkit bolondnak tartottam, aki az utcán futott. És most már én is ott kocogtam.
Először elképesztően örültem a két kilométernek, amit sikerült lefutnom, aztán mérföldkő volt, amikor három kilométert is magam mögött hagytam. Mivel 40 év tapasztalata alapján tudtam jól, hogy a rendszeres sportot nehéz rutinná tenni olyanoknak, akiknek egy porcikája sem kívánja a testmozgást, próbáltam bebiztosítani magam, és szakmai segítséget kértem Sipos Fanni futóedzőtől.
Nem sokkal később, három hónap futás után eljutottam az első tesztfutásomra is a Margit-szigetre.
A tesztfutás tulajdonképpen az aktuális állapotodat méri fel:hatvan perc futás, mindent beleadva, hogy a végén szinte már ne tudjak egy lépést se tenni.
Kocsival mentem. Izgatott voltam, sütött a nap a Parlamentre, mégis igazi, csípős reggeli hideg volt.
– Ilyenkor az ágyban kávézhatnék. Vagy aludhatnék. Olvashatnék is. Vagy igazából bármi mást csinálhatnék, ami nem a szabadban történik, nulla fokban, egy szál pólóban.
Na akkor volt, hogy élesen bevillant, biztosan nem vagyok normális.
Éreztem, hogy valami végérvényesen megváltozott bennem.
Előtte is pontosan tudtam, hogy milyen fontos az állóképesség növelése, a fizikai aktivitás, a feszültség mozgással történő levezetése, de valahogy sosem sikerült ezt állandósítani. Voltak próbálkozásaim, de csak ideig-óráig tartottak.
Most viszont megtaláltam a kulcsot: imádom az elérhetetlen célokat, és meg akartam csinálni, bizonyítani akartam. Magamnak. Így majdnem két évig dolgoztam minden héten heti többször azért, hogy meglegyen az a bizonyos negyvenkét kilométer. Aztán 2020-ban sikerült a MARATON.
De mi lehet a következő cél, ami mozgásban tart?
Minden évben lefutok annyi kilométert, ahány éves vagyok.
Ez is elég elérhetetlen – és megfelelően hosszú távú tervnek is tűnik.
Vállalkozóként megtanultam korábban, hogy az állhatatosság, a hosszú távú kitartás egy cél érdekében, ez vezet a sikerhez. Tökéletesen párhuzamba állítható ez a hosszútáv futással. A maraton lefutása egy az egyben olyan, mint végigvinni egy sikeres projektet.
Így a futással fejlesztem a vállalkozáshoz szükséges képességeket, így az állóképességen túl is rengeteg plusz kapok ezzel, erre is gondolok, amikor futok.
Újra, és újra.
Most decemberben, már túl a negyvenhárom kilométer lefutásán, nagyon motiválatlan lettem. Az év végi hajtásban nagyon könnyű volt kifogásokat is találni, így egy hónapig nem futottam.
Egyszer sem.
Ez mit jelent?
A belső énem picit sem változott meg, ahogy korábban, most sem vágyott egyetlenegy porcikám sem arra, hogy kimenjek, és „fussak egy jót”.
Azt tanultam magamról a negyvenhárom kilométer lefutásával, hogy képes vagyok bármit megtenni a céljaimért. És ezt jó érzés tudni, és megtapasztalni.
Ehhez pedig a legfontosabb tulajdonság az ÁLLHATATOSSÁG.