Multikörnyezetben túlélni a mindennapokat, robotmunkát végezni, kicsit kiégni, majdnem feladni, mindeközben hobbi-projektekből és jófej kollégákból erőt meríteni és ezzel párhuzamosan szakadatlanul keresni a helyünket a világban – azt hiszem, legtöbbünk számára ismerős lehet a szituáció.
A Netflix – illetve egész pontosan a készítő, Rarecho – pedig kiaknázta a millenial generáció valamennyi szorongását és frusztrációját: kedves állatfigurákat kevert gyakran előforduló, de annál bonyolultabb szituációkba, és a velük mondatott ki egyszerűnek tűnő, de elgondolkoztató igazságokat.
Aztán csinált belőle egy iszonyatosan jó sorozatot – ez az Aggretsuko.
Retsuko, a kedves vöröspanda huszonöt éves, és egy tokiói óriásvállalat könyvelésén dolgozik kollégáival, az örökösen okostelefonján lógó és bárkiről percek alatt bármit kinyomozó Fennekoval, és a Retsukoba titokban szerelmes, de örökösen friendzone-ba taszított Haidával.
Retsuko látszólag tökéletes példája a kívülről abszolút mások kedvét kereső, megfelelési kényszerrel küzdő, problémáit leginkább magába fojtó, teljesítménykényszeres huszonévesnek, van azonban egy titka (és megküzdési mechanizmusa): titokban egy privát szobákkal rendelkező karaoke bár törzsvendége, aki a privát szobában tökéletesre fejlesztett halálhangon death metál dalokat hörög, levezetve ezzel a nap végén a benne tomboló feszültséget.
Mondhatnánk azt is, hogy a történet itt ki is merül, de ez nem lenne igaz. Az Aggretsuko – annak ellenére, hogy a részek csupán 13-15 percesek, és a cselekmény nem pörög maximális fordulatszámo – tovább dolgozik a nézőben az aktuális részek (vagy éppen egyszerre lenyomott évadok) után.
Ez az egyszerűnek tűnő animációs sorozat megragadja a mai huszonévesek és korai harmincasok generációjának valamennyi bizonytalanságát:
tényleg annyi az ember életének az értelme, hogy jó munkaerőként elismerést és anyagi biztonságot szerezzen?
- Hogyan találja meg valaki azt a célt, amiért tényleg érdemes hajtania?
- Hogyan marad egy fiatal felnőtt épeszű a mai felgyorsult világban?
- Mi a módja, hogy egy „tapasztalatlan” friss munkaerő felvegye a kesztyűt egy megalomán vezetővel szemben?
- Mi történik, ha a kollegális viszonyba bezavarnak az érzelmek?
- Hogyan nyomaszt a társadalom, a mikrokörnyezet egy huszonévest az olyan szokványos tradíciók irányába, mint hogy egy nőnek legfontosabb küldetése a házasság?
- Milyen veszélyekkel jár, ha valaki az online térben keres menedéket?
Az Aggretsuko (sok más kérdéssel együtt) ezeket a témákat is körbejárja, meglepően megragadó és életszagú stílusban.
Sok helyen éreztem, hogy egy-egy 15 perces rész ezerszer ütősebben és elgondolkodtatóbb módon adta át az Y generáció valamely problémáját, mintha egy egész estés filmet húztak volna az adott téma köré – és bizony a legtöbb részben Retsukóval együtt izgultam végig magam is, hogy hogyan is oldja meg az éppen aktuális helyzetet.
Annak ellenére, hogy a sorozat feltehetően leginkább a huszonévesekhez, korai harmincasokhoz fog eljutni, azt gondolom, minden korosztály talál benne kapcsolódási pontot.
Hiszen míg az Y-generáció tagjai saját bőrükön tapasztalják/tapasztalták a sorozatban megjelenő élethelyzeteket, az idősebbek egy kicsit betekinthetnek abba, milyen hatásoknak van kitéve egy mai „fiatal”, akiket sokszor kizárólag a lusta–törtető skála két teljesen ellentétes pontján tudnak elképzelni.
Az Aggretsuko jelenleg három évaddal elérhető a Netflixen, a (leendő) rajongók pedig nagy valószínűséggel számolhatnak majd folytatással is.
A képek forrása: ITT, ITT, ITT