Képzeljük el, hogy 1981. őszén járunk, Svédországban. Az idő hűvösödik, a nap egyre hamarabb megy le, mi pedig bepillantást nyerünk a skandináv külváros, Blackeberg mindennapjaiba, néhol megszínesítve különös gyilkosságokkal, furcsa új lakókkal, és az ivócimborák társaságában eltöltött alkoholgőzös estékkel.
Akár így is összefoglalhatnánk a John Ajvide Lindqvist Hívj be! (Låt den rätte komma in) című regényének sztoriját, mert abszolút nem állítanánk hazugságot, a könyv azonban mégis sokkal többet ad ennél.
A történet főszereplője a tizenkét éves Oskar, aki nem mondhatnánk, hogy élete legjobb napjait éli: az iskolában folyamatos gúnyolódások és atrocitások céltáblája, szülei elváltak, korábbi legjobb barátja pedig inkább az őt szekálók pártjára állt, mint mellé. A fiú napközben csendben behódol az őt zaklató és nála erősebb srácoknak, esténként azonban egy más világba merül: szenvedélyesen olvas gyilkosokról, bűnügyekről, nyomozásokról, áldozatokról, titokban arról fantáziálva, hogyan is vehetne elégtételt az őt ért fájdalmakért.
Ekkor jelenik meg a titokzatos szomszéd, Eli. Jelenléte új erőt ad Oskarnak: alig észrevehetően válik egyre határozottabbá és kezd kiállni magáért. Emellett azonban nagyon furcsa lánynak látja Elit: arca és kisugárzása napról napra változik, századelőtti kifejezéseket használ, nem szereti az édességet – és mintha teljesen érzéketlen lenne a hidegre.
Eli érkezésével párhuzamosan a svéd kisváros teljesen felbolydul, amikor furcsa gyilkosságokra derül fény. A szürkeségbe burkolózás és az alkohol már nem óv meg senkit a veszélytől: most mindenki a rituális gyilkos potenciális áldozata.
A sztoriról spoilerek nélkül nem nagyon lehetne ennél többet mondani – na meg a cikk címe is eléggé sokatmondó. Ami megfogott, az inkább az egész történetben jelen lévő hangulat, mert annak ellenére, hogy soha nem voltam a vámpír sagák kifejezett rajongója, azzal az érzéssel olvastam a könyvet, hogy nem tiniknek megírt történetet olvasok, hanem egy nagyon jól átgondolt és levezetett sztorit, aminek legnagyobb erőssége talán a hangulata.
Hiszen a Hívj be! olvasása közben nem a tipikus skandináv krimi helyszíneit és díszleteit látjuk magunk előtt a kétezres évektől felfelé, hanem a ’80-as évek Svédországát:
a rengeteg hajlakkot, a lopott walkmaneket, a füstös kocsmákban elfogyasztott, jelentékeny mennyiségű és megkérdőjelezhető minőségű alkoholt.
Annak ellenére, hogy a legtöbb fejezetben folyik a vér valamilyen formában, John Ajvide Lindquist majdnem 600 oldalas könyvét egy kifejezetten kedves, keserédes alkotás, amihez nagyon jól illik a bekuckózás ezen a szokatlan és szomorkás télen.
Ha kedvet kaptatok Oskar és Eli történetéhez, a Hívj be! című könyvet megtalálhatjátok az (online) könyvesboltok és antikváriumok kínálatában, ha pedig inkább a képernyő előtt lenne kedvetek átélni ezt a különös élményt, Lindqvist sztorijából Let the Right One In (illetve magyarul Engedj be!) címmel készült svéd film, amely remekül sikerült – valamint egy amerikai feldolgozást (Let Me In) is megért, ami kivételesen szintén élvezhető darab, de inkább a svéd verziót javasoljuk, a különleges környezet és hangulat miatt.
A képek forrása: Goodreads, IMDb, King Magazine