A hónap témája az emlékezés – Lois Lowry könyve pedig pontosan erre bíztat.
Ha elfelejtünk emlékezni, újra és újra ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni – egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A rossz élmények és emlékeik fontosak, nem szabad kitörölni őket. Gondolj csak a kisgyerekre, aki megégeti a kezét a forró tűzhelyen – így tanulja meg, hogy legközelebb véletlenül se érjen hozzá.
Lowry ifjúsági regényében egy olyan társadalomról van szó, amelyik elnyomja az emlékeket.
Ebben a társadalomban nincs fájdalom, sem éhezés, sőt, senki nem tudja, mit is jelentenek ezek a dolgok. Tökéletes társadalom, mondhatnád elsőre, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A felszíni tökéletesség szörnyűségeket rejt – az utópiáról hamar kiderül, hogy disztópia.
Hogy mi a szinopszis? Minél kevesebbet árulok el róla, annál jobb, a spoilerek itt rontják az olvasás élményét. Legyen elég a borító hátoldalán található kedvcsináló:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött.
Olvastad Ray Bradbury klasszikusát, a 451 Fahrenheitet? Igen, azt a könyvégetőset. Ha nem tetted, semmiképp ne hagyd ki, zseniális könyv – szintén disztópia, gyönyörű prózával, izgalmas cselekménnyel.
Az emlékek őre (The Giver) lényegében a 451 Fahrenheit az ifjúsági verziója, 1993-as megjelenésével a young adult irodalom ősanyja.
Sok amerikai iskolában a tanterv része, kötelező vagy ajánlott olvasmány. Az egyszerű (de nem pongyolán megírt!), gördülékeny szöveg, az izgalmas cselekmény és a mondanivaló ellensúlyozza a megrázó történetet, a békés felszín alatt megbúvó szörnyűségeket. Ahogy a fülszöveg írja,
Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.
Ennél többet szerintem nem kívánhatsz egy ifjúsági könyvtől. Olvasd el – izgalmas és rövid –, aztán add oda kamaszkorban lévő gyermekeidnek. Beszéljétek meg – emlékezzetek.
(A regény egy tetralógia első része, de önmagában is tökéletesen élvezhető. A könyvből film is készült, azonos címmel.)
Ha olvastad a könyvet, írd meg bátran kommentben, mit gondolsz róla!
A képek forrása: ITT, ITT, ITT