Kedvcsináló a Fekete Anna-sorozathoz
Amikor azt hallom, skandináv krimi, szinte automatikusan kategóriákat is társítok hozzá. Hideg, szürkeség, Stockholm, esetleg egy Isten háta mögötti, eldugott falu, kimondhatatlan svéd nevek, bestiálisan lemészárolt szőke emberek.
Talán éppen ezért tett kíváncsivá Kati Hiekkapelto sorozata, amikor egy nagyon is magyarnak tűnő vezetéknévvel találkoztam a skandináv krimi szekcióban.
A Fekete Anna-sorozat Finnországban játszódik, tehát a hideg és a szürkeség kipipálható az előző felsorolásról, mint ahogyan az első körben megjegyezhetetlennek tűnő finn családnevek is. A cselekmény nagyjából fedi az ilyen típusú sztoriktól elvárt fordulatokat:
halottak, nyomozás, alkohol, ellenségeskedés, kibékülés, csapatszellem, még több alkohol, végül pedig az igazság győzelme.
Amiben viszont újat tud mutatni a szerző, az a nem „bennszülött” skandináv karakter főszereplővé tétele, az ebből fakadóan valamennyire mindig jelenlévő otthontalanságból fakadó komplexusok/konfliktusok életszerű és hiteles bemutatása, és az „elvárt” női mintákkal eléggé radikálisan szembeforduló női karakter megjelenítése.
Fekete Anna menekültként érkezik családjával Finnországba a délszláv háború idején és annak ellenére, hogy tökéletesen beszél finnül, és felelősségteljes munkakörben dolgozik, mint az erőszakos bűcselekmények osztályának nyomozója, minduntalan szembesül a „bevándorló” státuszból fakadó megkülönböztetéssel. A helyzetet fokozza, hogy közel a harminchoz egyedülálló, és a gyerekvállalás egyáltalán nem szerepel a jövőre vonatkozó tervei között.
Bár a sorozat nem egy dokumentumregény pontosságával dolgozik, helyet kapnak benne olyan kérdések, amelyek manapság nagyon is előtérben vannak: a bevándorlás problémaköre, a bevándorlók lelki élete, a nőkre vonatkozó társadalmi elvárások szorítása, vagy éppen az ezekkel való karakán szembe helyezkedés.
Olvasás közben sokszor azon kaptam magam, hogy nem is az mozgat, hogy ki a gyilkos, hanem hogy mennyire fontos is lenne hangsúlyosabban megjeleníteni ezeket a problémaköröket a modern szórakoztató irodalomban. Hiszen attól, hogy egy regényt besorolunk a „szórakoztató” kategóriába, még ébreszthet bennünk gondolatokat, boncolgathat nehezebb kérdéseket mint az, hogy a főszereplő milyen színűre fesse a körmeit.
A szerző, Kati Hiekkapelto szövevényes életutat tudhat magáénak: pedagógiai, majd művészeti tanulmányokat folytatott, később pedig egy punk zenekarban kezdett játszani (és játszik azóta is). Az írással harmincas éveiben kezdett el „komolyabban” foglalkozni, és az sem véletlen, hogy sorozata főszereplőjének magyar karaktert választott: férje a Vajdaságból származik, így a délszláv háborúról, a határon túli magyarok helyzetéről is életszerű részletességgel tud írni.
Ha kedvet kaptatok egy skandináv, de mégis kicsit magyar krimi olvasásához, akkor a Fekete Anna-sorozat első két tagja, a Kolibri és a Védtelenül magyarul is elérhető, a harmadik részt sajnos nem fordították le magyarra (még), The Exiled névvel tudjátok megtalálni.
A képek forrása: Arcadia Books, Moly