A műanyagmentes július – amellyel korábban foglalkoztunk CIKKünkben – közületek is sokakat mozgatott meg és késztetett annak átgondolására, vajon mennyire fenntartható a fogyasztói társadalmak korának életformája.
Az ősz beköszöntével újabb kalandra hívunk Benneteket, hiszen itt a Second Hand September.
Az Oxfam által megálmodott próbatétel lényege: egy hónapig egyáltalán ne vásároljunk új ruhákat, amennyiben pedig mégis szükségünk van valamire, próbáljuk meg másodkézből beszerezni.
Természetesen egyáltalán nem muszáj szeptemberben elkezdeni a kihívást, csupán az Oxfam szeptemberben hirdette meg a kezdeményezést – de arra bátorítanak mindenkit, hogy nyugodtan fogjanak bele bármikor, a Second Hand September kihívással csak jól járhat az ember és a bolygónk.
Régóta nem titok, hogy a textilipar csak nagyon kevéssel marad le az olajipar mögött a környezetre leginkább káros folyamatok versenyében.
Talán első hallásra döbbenetes és hihetetlen, mégis igaz:
csak a legegyszerűbb fast fashion póló és farmernadrág páros legyártásához annyi ivóvíz szükséges, amennyit egy felnőtt ember normál körülmények között 13 év alatt fogyaszt el.
Ez a folyamat sajnos egyáltalán nem fenntartható, nemcsak hosszú-, de rövidtávon sem, ezért egyre többen igyekeznek felhívni a figyelmet annak fontosságára, hogy igyekezzünk átgondolni, mire és mennyire is van szükségünk valójában.
A turkálásról megoszlanak a vélemények: vannak emberek (például én) akik legszívesebben mindent turiból szereznének be, és vannak, akiket már attól is lever a víz, hogy bemenjenek egy ilyen üzletbe, és akár csak hozzáérjenek az ott lévő dolgokhoz.
Mint ahogy sokszor előfordul, hogy valaki nem idegenkedik alapvetően a turkálástól, viszont fogalma sincs, hogyan is kezdjen hozzá, vagy éppen volt egy rossz tapasztalata és most már nem tudja, hogyan is álljon a dologhoz.
Ebben a cikkben azoknak szeretnék kicsit segíteni, akik szívesen kipróbálnák a ruhák beszerzésének ezt a módját, viszont bizonytalannak érzik magukat, és a bevetések előtt jól jöhet egy kis szíverősítő.
Hogyan is kezdj hozzá?
A legfontosabb, hogy alapvetően kétféle turi létezik: az egyikben darabonként vannak felcímkézve a ruhák, a másikban kilogrammonkénti ár van megadva.
Hibridet képeznek azok az üzletek, ahol az ár egységes, viszont minden nap más – fokozatosan csökkenő tendenciában.
Ha még nem, vagy csak elvétve turiztál, akkor azt javaslom, nézz körbe az interneten, milyen nagyobb, darabáras turik vannak a közeledben, és néha-néha nézz be, és ráérősen lapozgass a ruhák közt. Nem muszáj vásárolni, és nem feltétlenül lesz olyan, ami azonnal megtetszik. Viszont rááll a szemed a rendszerre, könnyebben kiszúrod azokat a színeket, formákat, anyagokat, amiket szeretsz.
Jó, ha minél több anyaggal ismerkedsz, időt nem sajnálva megnézed a kis belevarrt címkéket, hogy lásd: milyen összetétel az, ami igazán kellemes számodra. Az is egy nagyon jó ötlet, ha többféle, gyakran előforduló márkából próbálgatsz különféle méreteket, mert sajnos legtöbbször nagyon csalóka a sok különféle holmi közt a szemmértékünk.
Igen, ezek a dolgok első körben nagyon időigényesnek, feleslegesnek, idegtépőnek tűnhetnek. Viszont segítenek egy hasznos tulajdonság kiépítésében, és ez pedig a rutin.
Ha már kicsit magabiztosabbak vagyunk a darabáras, és ezzel együtt kicsit drágább, bár (néha) jobb minőségű üzletek világában, nyugodtan bemerészkedhettek a kincsvadászok igazi terepére, a kilós turikba.
Nem egyszer fordult már velem elő, hogy „segédturizó” voltam, és asszisztáltam egy-egy barátnőmnek a válogatásban, akik pár alkalom után nagyon ráéreztek a dologra, és azóta is elsősorban turiból szeretnek vásárolni.
Mielőtt elindultunk, volt pár tanácsom számukra, amiket most veletek is megosztok:
- A turizáshoz bizony kell egy lelkiállapot. Sokszor, főleg árucserék alkalmával RENGETEGEN vannak a felkapott helyeken, előfordul, hogy csak lépésekben tudsz haladni az állványok átfésülésével. Ha eleve rohannod kell, ideges vagy és feszült, az nem a legjobb ilyenkor. Alapszabály: turiba csak akkor, ha kellő türelmed és alapvetően jó hangulatod van, és (éppen) nincs akut emberundorod.
- Kényelmes ruhát és cipőt vegyél fel, amiből könnyen ki tudsz bújni – a turkálós próbafülkék sokszor sajnos pont egy cipősdoboz méretével egyeznek meg; ilyenkor elég kellemetlen tud lenni, mikor az ember egy harisnyát próbál leküzdeni a lábáról, miközben megbotlik a magassarkú cipőjében. Ha „kilósozni” megyünk a barátnőmmel, alap a nem testhezálló farmer és a legkényelmesebb tornacipőm, olyan táskával, amit kényelmesen magam mellett tudok fogni.
- Lista, lista, lista! Ha egy hatalmas alapterületen ömlesztve borul rád a ruha, nagyon nehéz konzekvensnek maradni, és egyáltalán képesnek lenni összeszedni, mire is van szükségünk. Általában céllal megyek turiba is, és először azt a kategóriát nézem át, ahonnan a legjobban szükségem van valamire. Ha itt végeztem, annak függvényében, mit találok, és a büdzsém mekkora részét teszi ez ki, megyek tovább, a következő kategóriára, és így tovább. (Ideális esetben) ezzel elkerülhető, hogy rendszertelenül csapongva már azelőtt begyűjtsünk egy csomó mindent, hogy megkerestük volna, van-e az, amiért jöttünk.
- Legyen nálad víz, kéztisztító és papír zsebkendő. Nagyon rossz, amikor a turkáló felénél megszomjazol, mint ahogy az is, ha órákat töltöttél el „fogdosással”, és nagyon szeretnél egy higiéniai kézmosást, viszont a mosdót csak a személyzet használhatja.
- Mérlegelj! Egy kis oda nem figyelés, és az ember máris az „Ennyiért elviszem!”, a „Majd valami buliba jó lesz…” és a „Nyárra belefogyok, rohadjon meg!” Bermuda-háromszögben találja magát, főleg, ha párszáz forintos dolgokról van szó. Jusson eszedbe: az, ha (bármennyire is olcsó) felesleges dolgokat veszel, amiket soha nem fogsz használni, sajnos egyáltalán nem fenntartható, hiszen voltaképpen „szemetet” termelsz, ha te is megszabadulsz majd tőle. Én ilyenkor mindig meg szoktam magamtól kérdezni, hogy egy átlagos fast fashion darab áráért is megvenném-e az adott holmit?
Mindent összevetve, turizni jó.
Akár egyedül indulsz beszerző körútra, esetleg a barátnőkkel közös programnak tervezitek, nagyon fel tudja dobni az embert, ha olyan dolgokat talál, amik biztosan nem jönnek vele szemben az utcán, vagy éppen prémium márkák darabjai akadnak a kezébe. Mint ahogy az is megnyugtató tud lenni, hogy ezzel valahol a láncban tudunk tartani egy-egy darabot, amik egyébként a szemétlerakókban végeznék. Kis dolgok talán ezek, de mégis nagyszerűek 🙂
A képek forrása: Oxfam