Néhány hete adták át az utazóközönségnek a felújított 28th Street metrómegállót New Yorkban.
A hat hónapig tartó munkálatok során komoly szerkezeti felújításokat végeztek, ezenkívül lecserélték a beléptetőkapukat és a világítást, a korlátokat és az ülőpadokat, és
gyönyörű, tavaszi virágokat ábrázoló kerámiamozaikok kerültek a falakra.
A különleges murálokat egy brooklyni művész, Nancy Blum készítette.
Elmondása szerint alkotását a közeli Madison Square Park növényei ihlették.
A magnóliák, nárciszok, hortenziák mind-mind jellegzetes növényei New Yorknak, állítólag ezek a fajok rendkívüli rugalmassággal képesek alkalmazkodni a városi mikroklíma változásaihoz.
Modern életünk egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az épített környezet hogyan befolyásolja természetes környezetünket, és hogyan hat ránk, emberekre.
A növény– és állatvilág számára két út lehetséges: vagy képesek alkalmazkodni vagy kipusztulnak – s az ökoszisztéma bonyolult összefüggései, valamint a természetes környezet eszmei értéke miatt egy-egy faj eltűnése felbecsülhetetlen veszteséget jelent.
Ugyanakkor a városban élő emberek számára sem csak esztétikai szempontból fontos, milyen kulisszák között zajlanak mindennapjaik, illetve hogyan élik meg a tömegközlekedést.
Koszos, lelakott, csupa beton megállókban, türelmetlen utastársainkkal összezsúfolódva várakozni olyan negatív élmény lehet, amelynek hatására előbb-utóbb megutáljuk a városunkat, vagy legalábbis rosszul érezzük magunkat benne. Minden áldott nap, újra és újra.
Ezért a hozzáértő, érzékeny várostervezés egyaránt sokat tehet természeti kincseink megóvásáért és a városlakók életminőségének javításáért. Ennek jegyében New York-i Közlekedési Hatóság (MTA) néhány éve útjára indította Arts & Design elnevezésű programját, amelynek célja, hogy
a tömegközlekedési csomópontokat kortárs művészeti kiállítótérként értelmezzék újra.
A korábban átadott installációk a városi embereket, a tömeg egy-egy jellegzetes karakterét jelenítették meg, lenyűgöző részletességgel:
Chuck Close mozaikportréja
Vik Muniz New York-i karakterei
Jean Shin ’20-as éveket idéző mozaikja
Sarah Sze allegorikus alkotása
Nancy Blum alkotásához talán Sarah Sze mozaikja áll a legközelebb, hiszen – bár az ő témájuk is a városban élő ember –, mindketten az allegorikus ábrázolás mellett döntöttek.
A különbség, hogy míg Sze a szabadság iránti vágyat, addig Blum a megújulás és az alkalmazkodás képességét, a legváratlanabb helyekről érkező életörömöt ragadta meg.
Az MTA projektjének igazi jelentősége pedig ebben rejlik – eljuttatja a kortárs művészetet, a mozaikokban megfogalmazott mögöttes tartalmat olyan emberekhez is, akik máskülönben nem biztos, hogy találkoznának velük. És ezeknek az embereknek az élete ettől gazdagabbá válik.
A képek forrása: Untapped cities és Hypeallergic