Március 14-én kezdődik a XV. Speciális Nyári Olimpia. Tudtad? Egy héttel ezelőttig én sem.
A legutóbbi világjátékokról 82 éremmel tért haza a magyar csapat, mégis fájdalmasan keveset beszélünk a speciális sportolóinkról.
A Speciális Olimpián értelmi fogyatékkal vagy fizikai ÉS értelmi fogyatékkal élő sportolók indulhatnak. A versenyzők esküje pedig így szól:
“Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!”
A magyar csapat az ünnepélyes eskütétel után
Idén nem csak az olimpikonok küzdhetnek. Januárban a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség kihívást hirdetett: fussunk le 2019 kilométert!
Ki vehet részt a kihíváson? Egyéni futók és futócsapatok, amatőrök és profik, egészségesek és fogyatékkal élők – mert a futás mindenkié.
Bárki jelentkezhet, egyetlen dolgot kérnek csak a szervezők – aki fut vagy gyorsgyalogol, posztoljon erről a közösségi médiában, használva a kampány hashtagjeit.
A figyelemfelhívó akció nem csak az olimpiai játékoknak szól: a sport kiváló fórum arra, hogy az egészségesek és a segítségre szorulók együtt lehessenek.
A kitartás, a saját határaink megtapasztalása és átlépése, a versengés, a győzelem vagy éppen a vereség mindannyiunk számára ugyanazt jelentik.
Ők a hivatásosak, az atlétikai csapat
Egyedül vagy egy csapat tagjaként küzdeni, beleadni az összes erőnket és még egy kicsi, ki-tudja-honnan merített pluszt – ez teljesen független az értelmi képességeinktől.
Nagyon fontos ezeknek a közös nevezőknek a megtalálása és megtapasztalása.
Fontos felismernünk, hogy a különbözőségeink ellenére nagyon sok hasonlóság is van bennünk, s nem kell zavarban lennünk, netán félnünk egy fogyatékkal élő ember társaságában – hiszen mindannyian emberek vagyunk.
Egy ilyen futókampányhoz csatlakozni számomra teljesen magától értetődő volt: szívügyem a társadalmi fenntarthatóság, amelynek egyik legfontosabb pillére az “egyenlők vagyunk, nem egyformák” szemléletmód.
Tavaly ősz óta ráadásul wellness-futó is vagyok – kizárólag a futás öröméért futok, nincs vele különösebb célom. Mindemellett hosszú évek óta egy civilszervezet önkénteseként közösségépítő munkában veszek részt – így egyrészt mindig találok egy-egy tettestársat világmegváltó ötleteim megvalósításához, másrészt hozzáférek olyan kommunikációs csatornákhoz, amelyeken keresztül sok embert elérek.
Miután kiírtam a társaság Facebook oldalára, csapatot gyűjtök, szinte rögtön jelentkezett is néhány bevállalós futó. Vannak köztük hozzám hasonló hobbikocogók, de akadnak komoly versenyzők is.
Velünk fut a tesóm, a barátaim, a munkatársaim, és az ő tesójuk, barátjuk…
Egyelőre virtuális csapat vagyunk – mindenki akkor és ott fut, ahol éppen alkalmas neki, de tervezünk 1-2 dzsemborit is. Van Facebook csoportunk, itt egyelőre a szolgálati közleményeket osztom meg – például írok, ha rögzíteni kell a lefutott kilométereket. Ez is érdekes részlete a kampánynak, mivel abszolút önbevallásos alapon működik a kilométerek gyűjtése.
A szervezők többször is hangsúlyozták, a lényeg, hogy a résztvevők jól érezzék magukat a futás közben. Szolgáljon motivációként a kampány üzenete, de mindig az legyen az elsődleges, hogy a mozgás örömet okozzon.
És ami a tágabb közösséget illeti – ez valami nagyon szuper dolog, de tényleg:
reggel-délben-este, hidegben, hóban, esőben, kutyával, kutya nélkül, egyedül, párosan – rengeteg különféle embert köt össze a futás a speciális olimpikonokért.
Ha érdekel, hogy kik és hogyan futnak, csak keress rá az #irunforspecialolympics vagy a #specialolympicshungary hashtagre.
