Az idei év sokak számára a 30 nap cukormentesen kihívással indult.
Csorba Anita is belevágott, sőt, sikerrel teljesítette is a vállalását, az első hónapja tapasztalatairól itt olvashattok…
A sok kedvező változás hatására nem állt meg, három hónaposra terjesztette ki a próbatételt. A második mérföldkőről ebben a videóban mesél.
Ami engem illet, igyekszem kerülni ezeket a kihívásokat (nagyon erős bennem a versengésre való hajlam), és elég édesszájú vagyok, úgyhogy egy kicsit utánajártam, hogy is van ez a dolog a cukorral.
A WHO szerint egy egészséges felnőtt számára legfeljebb napi 25 gramm cukor fogyasztása az ideális, ezért úgy döntöttem, ezt az értéket célzom meg a teljes cukormentesség helyett.
Feltétel lett az is, hogy a cukorcsökkentés nem mehet az általános jó közérzetem rovására. Odafigyelés OK, önsanyargatás NOK.
Kihívás (és versengés) helyett egyszerűen csak tudatos táplálkozás.
Ami számomra is borzasztóan érdekes (volt), hogy tényleg mennyi hozzáadott cukor van… szinte mindenben.
És én is tapasztaltam, amit Anita: a legtöbb étel, amit kivezettem a diétámból, nem is hiányzik. Például nem vásároltam újra a csokis müzlimet, amit korábban szinte minden nap ettem (na jó, nassoltam). Helyette zabkását készítek, általában banánnal (mert az édes), de nem szégyellek belekeverni egy-egy étcsoki kockát sem. Mmm…
A banán egyébként mindig jól jön, ha valamilyen édes, de cukor- és esetleg gluténmentes sütire vágysz.
Anita ebben a videóban egy könnyen elkészíthető, picit kókuszos keksz receptjét mutatja meg.
Egy kis fahéjjal vagy szerecsendióval még meg is bolondíthatod.
Azokra az alkalmakra, amikor csak úgy rágcsálnék valamit, most diákcsemege van a konyhaszekrényben – ez sajnos nem cukormentes (ipari körülmények között általában vákuum alatt, cukorszirupban főzve készülnek az aszalványok), úgyhogy odafigyelek azért a mennyiségre.
Mindig van itthon friss gyümölcs is. Tartottam tőle, hogy különösen nehéz váltás lesz csoki helyett almát enni, de valójában nem marad bennem hiányérzet, sőt!
Persze, az is lehet, hogy végérvényesen felnőtt lettem, és amit most átélek, az egyszerűen csak a felelősségteljes táplálkozás öröme…
Nekem nagyon jól működik a tudatosság, jó, hogy van egy konkrét számértékem a napi cukorfogyasztáshoz.
Nem érzem úgy, hogy le kellene mondanom bármiről is, mert találtam cukorszegény(ebb) alternatívákat azok helyett az ételek helyett, amelyeket minden nap szívesen eszem.
Ha pedig a tesómmal végre le tudunk ülni egy kávéra, biztosan fogok kérni sütit is.
Akkor is, ha túllépem vele a napi 25 grammos keretemet – s nem azért, mert már nem bírom tovább a cukormegvonást, és jól megjutalmazom magam az önsanyargatásomért.
(Az étel, mint jutalom témáról is hosszasan el lehetne beszélgetni…!)
Szóval, amikor a tesómmal sütizek, az egy különleges alkalom, egy apró hétköznapi ünnep, egy kis gourmand-kodás, amikor nem az a lényeg, hogy mi-merre-hol-hány gramm.
Egy szelet süti – ami akkor és ott jólesik.
Nekem néhány éve már ez a saját programom: odafigyelni, egészségesnek lenni, kipróbálni MINDENT, ami nem árt – hidegzuhany, aromaterápia, meditáció, edzés, glutén-, laktóz- és cukorszegény diéta – de semmit nem dogmatikusan, csak addig, ameddig jólesik. Számomra ez az igazi wellness 🙂
Mucsi Melinda képe