Eltelt a 30 nap, igazából gyorsabban, mint számítottam rá.
Lehet egy jó időpont erre ez a téli időszak, amikor alapból kevesebbet jár el az ember ide-oda, és kevesebb olyan impulzust kap, ami kizökkentené a hétköznapi rutinból, és megszakítaná ezt a nagy kihívást.
Rögtön a lényegre is térek, igen, büszke vagyok magamra, hogy teljesítettem! És köszönöm a támogatásotokat, figyelmeteket, lájkjaitokat, amit az elindulásnál kaptam Tőletek, sokszor adtak erőt.
Ezután pedig halkan megjegyzem, sokkal könnyebb volt, mint ahogy számítottam rá, érdemes Nektek is kipróbálni.
Mit is ettem egy napon?
Egy nap ötször étkeztem/étkezek, ez pedig a következőképpen oszlik el:
- 7.00: reggelire egy pirítós, citromvajjal ( a vaj isteni finom, kéritek a receptjét?), friss zöldséggel , frissen facsart narancslébe töltött presszókávéval
- 8.00-9.00: edzés (futás, TRX, jóga – amihez kedvem volt)
- 10.00: két pirítós, citromvajjal – igen, ezt is a reggelivel készítettem el, csak eltettem későbbre
- 13.00: az ebédem jellemzően párolt zöldség, sütőben sütött hallal
- 16.00: uzsonnára fahéjjal megszórt alma, vagy aszalt gyümölcs szelet, vagy 1 banán
- 19.00: attól függően, hogy édes ízre, vagy sósra vágytam, valamilyen sajt friss zöldséggel, vagy fahéjas, gyümölcsös krémtúró
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha volt lelkierőm, elhagytam a vacsorát – körülbelül minden harmadik napon sikerült, és helyette egy hatalmas adag teát ittam.
Természetesen – jó videósként – készítettem róla videós beszámolót is, amit hamarosan az Inspirációk Magazin csatornáján megnézhettek, de most jöjjön egy pro-kontra lista, amit összeszedtem tanulságul magamnak és Nektek erről a 30 napról.
A kihívás előnyei:
– tudatos táplálkozás:
Mivel szinte minden félkész, de még csak egy picit is feldolgozott étel tartalmaz cukrot, ezért rá voltam kényszerítve, hogy rutinból semmit se emeljek le a polcról, és csekkoljam minden alapanyag és étel összetevőjét.
Megdöbbentő, hogy egy kenyér, egy teafilter, de még a legtöbb fűszerkeverék is tartalmaz valamilyen cukrot. Öt-tíz perccel hosszabb lett a heti bevásárlás a címkék olvasása miatt, de nem bántam meg. Jó tudni, hogy mit is eszem valójában, és ez a tudatosság arra is kényszerít, hogy ne csak a kihívás alatt, de később is átgondoljam, mit, miért és legfőképpen, milyen alapanyagból főzök.
– új szokások bevezetése:
Mivel a zöldség-gyümölcs pulton kívül az élelmiszeráruházak többi termékének (saját becslésem szerint) a 95%-a tartalmaz cukrot, új felfedezéseket kellett tennem – így találtam rá a vadiúj zöldség szerelmemre, a csicsókára.
Rövid kutatómunkát végezve kinyomoztam, hogy a nyersen elfogyasztott zöldség azért egész édes, mert magas az inulintartalma, ami meg jó nekem 🙂
Így ezt esténként, főleg édességhiányosnak érzett állapotomban rendszeresen fogyasztottam: kivettem a hűtőből, meghámoztam, és felszeleteltem. Talán ez csökkentette legjobban az édesség utáni sóvárgásomat. Amikor ez sem volt elég, akkor jött egy aszalt gyümölcsös-magos szelet.
– megismerkedés új alapanyagokkal:
Nemcsak a csicsókával, hanem a kenyérsütés révén izgalmas új lisztekkel ismerkedtem meg. Hetente sütöttem friss kenyeret hajdinaliszt, barna rizsliszt és zabpehely felhasználásával.
Találkoztam a méhkenyérrel is: magas a vitamintartalma, édes és olyan gyógynövénycukorka ízű szopogatnivaló.
Joghurtból készítettem krémsajtot (csak be kell fűszerezni, és sózni, majd egy gézen keresztül lecsöpögtetni), és boldog voltam, hogy a fetával töltött olívabogyóban nem találtam cukrot – ellentétben minden más szendvicsfeltéttel.
– önbizalom növekedés és fogyás:
Igen, nagyon örültem, hogy megcsináltam, és nem hiányzik nagyon a cukor. Hogy a cukorhoz fűződő viszonyom megváltozott-e? Ezt bevallom, nem tudom. Félek az újrakezdéstől. Még nem érzem úgy, hogy elszakadtam tőle, csak azt érzem, hogy jó úton vagyok.
Nézzétek meg az előtte-utána fotókat, 4 kiló mínuszt mutat egyébként a mérleg.
Nézzük meg a kihívás hátrányait is:
– nem ehetek bárhol, máshol:
Nem ehetek étteremben, nem rendelhetek házhoz szállítással sem semmit, és ha gyorsan valami finomat szeretnék… akkor bajban vagyok. Mindig, mindennap előre kell gondolkozni, tervezni, és időt kell szakítani az ételkészítésre.
– a főzés nehezebb kóstolás nélkül:
Mivel a vegetáriánusságom miatt gyakran főzök kóstolás nélkül húsos ételeket, ezért ehhez hozzá vagyok már szokva, de ez lehet Nektek fura lesz, erre szerintem készüljetek, mint nehézség.
Igazán nagyon más érvet nem találtam a cukormentes diéta ellen, előnyökből jóval több van.
Az indíttatásom az volt (az előtte cikket itt találjátok), hogy szeretném megváltoztatni a cukorhoz fűződő viszonyomat: ezt még nem értem el, ezért folytatom a kihívást.
90 napot tűztem ki következő célnak.
Ha kérdésetek van, vagy esetleg kérésetek, hogy írjak több ételnaplót, hogy mit is eszem egy nap, írjátok meg nekem. Örömmel beszélgetek erről az Inspirációk Magazin Facebook oldalán is, akár élő adásban – ha van igény rá, jelezzétek, és csatlakozzatok oldalunkhoz!
Egyébként pedig jelentkezem a beszámolóval április 18-án, akkor fog lejárni a 3 hónap. Persze előtte is fogtok olvasni cikket tőlem, hiszen ez a cukormentes kihívás egy új utat is elindított, erről pedig hamarosan beszámolok, addig is gondoljatok rám továbbra is!