Mi is az a minimalizmus?
Napjainkban egyre népszerűbb az irányzat, amelynek középpontjában első olvasatra fogyasztásunk minimálisra csökkentése áll.
A témában jobban elmélyedve azonban kiderül, hogy az indokolatlan vásárlások visszafogása csak egy része a filozófiának.
A minimalizmus hirdetői egyre nagyobb számban állnak ki a lassabb, örömtelibb életvitel, az ésszel és meggondoltan történő divatkövetés, a hulladéktermelés minimalizálása mellett.
Mint minden irányzatot azonban, a minimalizmust is érik kritikák – ezek közül gyűjtöttem össze az öt leggyakoribbat.
“Ez is csak a gazdagok aktuális őrülete.”
Az egyik legmagabiztosabban hangsúlyozott ellenvetés, hogy könnyű letisztultságról beszélni egy 600 négyzetméteres loftlakásból, milliókkal a bankszámládon.
Mint minden aktuális trend, a minimalizmus is profitszerzésre készteti a marketingeseket. Kiváló minőségű, letisztult, és persze méregdrága darabok hirdetései jönnek velünk szembe, legyen szó étkezőasztalról, spagettitésztáról, pulóverről vagy telefonról.
Maga az eszme azonban nem azt szeretné kommunikálni, hogy azonnal dobj el mindent, amid van, és helyettesítsd újjal – ez már csak a fogyasztói társadalom hozzáadott üzenete.
A minimalisták elsődleges célja, hogy a meglévő dolgaikból hozzák ki a legtöbbet, adott esetben pedig szabaduljanak meg azoktól, amikre nincs szükségük/nem okoz örömet nekik. Ha jobban belegondolunk, nem ez az, amire jövedelmi szintünktől függetlenül törekednünk kellene?
Az új dolgok beszerzése, a meggondolatlan pénzköltés az utolsó opciók között van egy minimalista számára. Nyilván az is igaz, hogy a tehetősebbek lehetőségei más dimenziókban mozognak, ha vásárlásra kerül a sor, de nem így van ez az élet bármely területén?
“Megérdemlem, hogy elköltsem azt a pénzt, amit én kerestem meg!”
A ténnyel vitatkozni felesleges, érdemes azonban egy kicsit jobban megvizsgálni.
A modern ember számára a vásárlást sokszor nem a szükség generálja, hanem pótcselekvésként költözik be észrevétlenül a mindennapokba. Milyen indokokból vettünk magunknak dolgokat az elmúlt időszakban? Csak azért, mert akciós volt, és annyiért nem lehetett otthagyni? Talán a vásárlás volt az egyedüli, ami szebbé tett egy csapnivaló napot? Esetleg pont ennek ellenkezője: jutalom az elért siker után? Lehet, hogy egyszerűen csak a pláza volt a legjobb alternatíva unalom ellen?
A leírt helyzetek egyike sem arról szól, hogy beszerzünk valamit, amire valóban szükségünk van vagy örömet okoz, ezek pusztán hangulat generálta impulzusvásárlások.
Jellemző, hogy az így felhalmozott dolgok nagy részét nem fogjuk értékelni, rendszeresen használni.
Mégis, hova lett a pénzem?
Ha ismerős a probléma, érdemes egy költségnyilvántartó applikáció segítségével megfigyelni, mennyi pénzünk is áll hasonló tárgyakban – a felismerés sokkoló lehet.
Csak néhány példa, mibe is fektethetünk a jövőben indokolatlan vásárlások helyett:
- Nyaralás egy bakancslistás helyen
- Drága képzés, amit évek óta szeretnénk elvégezni
- Sportolás egy személyi edzővel
A jó hír az, hogy egyik sem elérhetetlen vágyálom.
“Ha kidobok mindent, amire nincs szükségem, csak újabb szemetet termelek. Mire jó ez?”
A “mindent kidobni” erős sarkítása annak, amit az irányzat képvisel.
Igazából semmi nincs kőbe vésve: nincsenek dogmatikusan követendő minták, határozott keretszámok.
A lényeg annyi, hogy az ember tisztában legyen azzal, mire és mennyire van valóban szüksége, mi az, ami tényleg örömet okoz neki, a felesleges dolgoktól pedig tudjon búcsút venni.
A kidobás (bár Marie Kondo módszere, a KonMari engedélyt ad rá) a megfontolt minimalisták köreiben nem az elsődleges opció arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk a feleslegessé vált holmikkal. A jó állapotban lévő dolgainkat megpróbálhatjuk eladni, esetleg barátok közt elcserélni, elajándékozni.
Annak, ami használt, de továbbra is használható, biztosan örülne egy rászoruló család a környezetünkben. Ha nincs időnk utánajárni a különböző lehetőségeknek, bátran keressünk fel adományboltokat.
“A kollégáim/barátaim észre fogják venni, hogy mindig ugyanazokat hordom, és kibeszélnek majd a hátam mögött.”
Elkeserítő hírem van: az emberek nem figyelnek annyira egymásra, hogy a felületes “tetszik vagy nem” kategóriákon túl nyilvántartsák a másik megjelenését. Ha belegondolunk, mi is csak ritkán tudjuk felidézni, mit is viselt mellettünk ülő munkatársunk előző nap.
Mit választanánk?
Inkább kényelmes ruhákat viselnénk minden nap, amelyek illenek hozzánk és jól érezzük bennük magunkat, vagy kényszeresen ügyelnénk arra, hogy a hét minden napján új cuccokat vegyünk fel, amelyekben gyakran feszengünk?
Aki szívesebben töltené a napjait az első opció szerint, esetleg éppen kilábalni szeretne a második verzió örök körforgásából, annak érdemes elgondolkodnia egy kísérlettel a minimalisták kedvenc témája, a kapszulagardrób területén. (Ehhez segítséget is nyújtunk hamarosan induló sorozatunkban.)
“Nekem erre nincs időm/pénzem!”
A rohanó ember kedvenc kifogása. Nincs időnk munka után sportolni, mert teljesen lestrapált a nap. Nem engedhetünk meg magunknak egy jobb minőségű darabot, mert elköltenénk rá az összes pénzünket. Nincs erőnk könyvet olvasni, inkább nézzük, amit a tévé ránk erőltet.
Az, hogy mire szánunk időt, egyéni preferencia kérdése. Ha viszont egyre többször merül fel bennünk, hogy a vásárlást csak tüneti kezelésként alkalmazzuk, ha minden reggel perceken keresztül állunk a szekrény előtt tanácstalanul, ha szeretnénk egy kicsit könnyebbé és felszabadultabbá tenni a mindennapjainkat, érdemes elgondolkozni, mi lehet a helyzetünk mögött megbújó ok?
Minden szituáció egyedi, azonban a lassítás, önmagunk megfigyelése, a kérdések és alternatívák végiggondolására szánt idő sosem elvesztegetett.
Tudatosulhat bennünk, hogy valójában sokkal jobban szeretünk olvasni és a képzeletünket használni, mint a készen elénk tett műsorokat bámulni. Könnyen lehet, hogy a vásárlás elnapolásával a késztetés is elmúlik, illetve, hogy egy régen kinézett, drága darab pontos mása kerül a kezeink közé egy turkálóban.
A minimalizmus nem egy szigorú dogma, ami arra kényszerít, hogy megvonjuk magunktól, amire vágyunk. Sokkal inkább késztet annak átgondolására, mi az, amire valóban szükségünk van és tényleg örömet okoz számunkra hosszútávon, és mi az, amit pillanatnyi fellángolásból szeretnénk csak birtokolni.
Felületesen ítélkezve a minimalista ember drasztikusan puritán rendszerben él, minden “luxust” mellőzve, valójában azonban óriási kiváltságot szereztek maguknak: a választás luxusát. Bár első körben úgy tűnhet, hogy a filozófia képviselői saját szabadságukat korlátozzák, jobban a dolgok mögé nézve, néhány alapgondolatukat elsajátítva megtapasztalhatjuk, mennyire felszabadító a valódi igényeink szerint létezni.
Ebben rejlik a minimalizmus igazi titka.
A képek forrása: Unsplash, Mommyism, Justadandak