A cikk Szokoli Bernadett írása.
A sokszínű Alpok garantáltan standby üzemmódra kapcsol
Kimondottan az a típus vagyok, akit a mediterrán tájak vonzanak. Egy nyaralás számomra vízpart nélkül szinte elképzelhetetlen. Olaszország a szívem csücske, örök kedvencem Toszkána – és persze Róma.
Most mégis úgy alakult, hogy Ausztriába mentünk pihenni. Nagy élményekre nem számítottam, azonban csalódnom kellett: Salzburg tartomány lenyűgöző.
Szállások és kedvezmények
Eredetileg az volt a cél, hogy bejárjuk a Grossglockner magashegyi utat, ami alig 600 km-re van tőlünk, tehát nem egy égbe kiáltó távolság, de azért nem egynapos program. Szállást is a hágó közelében kerestünk, így jutottunk el Zell am See–be. És így fedeztük fel a Zell am See kártyát, amelyet számos a környéken üzemelő szálláshely biztosít vendégei számára. A kártya ingyenes, de csak a szálláshelyen keresztül juthatunk hozzá.
Ha pedig van ilyen kártyánk, akkor kalandok százai várnak ránk! Ennek a turistacsalogató marketing eszköznek az a lényege, hogy holtszezonban, azaz nyáron is vonzóvá tegyék ezt a régiót, amely elsősorban síparadicsom. Azt gondolom, sikerült nekik, mert a Középső-Alpok apró falvait, mesés városait határozottal élettel telivé teszik.
A kártya birtokában számos libegőt, felvonót ingyenesen használhatunk, így a kirándulásoknak semmi sem szabhat gátat. Emellett bizonyos szolgáltatásokat kedvezményesen vehetünk igénybe, de a lényeg tényleg az ingyenes libegőhasználat. Indulás előtt tehát a kártyáról mindenképpen érdemes tájékozódni.
Grossglockner
A Grossglockner csúcsra vezető panorámaút szinte egész napos program. Ausztria legszebb panorámaútja közel 50 kilométer hosszú, Heiligenblut és Fusch településeket köti össze. A szerpentint úgy alakították ki, hogy a leglátványosabb helyeken kényelmesen le tudjunk parkolni. Azonban az utat nemcsak autók, hanem motorosok és – számomra érthetetlen módon – kerékpárosok is megjárják, pedig a szintkülönbség kicsit sem mondható barátságosnak.
A panorámaúton haladva juthatunk el egy csodaszép leágazáshoz, amely a 2571 m magas Edelweissspitze csúcsra vezet. Ha pedig tovább autózunk, akkor eljuthatunk a Franz-Josefs-Höhére vezető gleccserúthoz. A név nem véletlen, Ferenc József egyik kedvelt úti célja volt a gleccser, szívesen pihent meg ezen a szakaszon, amelyet ma emléktáblával és egy szoborral is jeleznek.
Havas magaslatok
Hihetetlen, de itt még csak szinte tavasz van! Nem csak abból lehet észrevenni, hogy friss rügyek vannak a fenyőkön vagy éppen most bújnak ki a növények a földből, hanem abból is, hogy bizony a kirándulásaink során nemcsak hófoltokkal, hanem nagy kiterjedésű havas szakaszokkal is találkoztunk. Sőt, mikor elindultunk (természetesen libegővel) meghódítani Kitzsteinhorn csúcsát, akkor bizony még arra is volt lehetőségünk, hogy szánkózzunk, ami így nyáron eléggé szokatlan időtöltés.
Amire nem árt felkészülni, hogy nap közben is sokszor változik az időjárás. Ha egy-egy felhő „eltéved”, könnyen kialakulnak záporok. A magasabb részeken pedig egyértelműen hidegebb a levegő, még akkor is, ha egyébként süt a nap.
Lényegében egyetlen nap leforgása alatt eláztunk, leégtünk – és közben szánkóztunk is egyet.
Szurdokok és vízesések
A havas hegycsúcsokat, a magas hegyvonulatokat folyók, gleccserek és vízesések szabdalják. Több látványos szurdok is látogatható, legtöbbjük viszonylag könnyen végig is járható, bár lépcsőben nincs hiány. A gyors folyású patakok hihetetlen erővel törnek magunknak utat a sziklák és kőtömbök között.
Nem vagyok feltétlenül természetrajongó, de a Taxenbach annyira lenyűgözött, hogy szerintem még egy napot tudtam volna csodálni ahogy a víz a mélybe zuhan. Ráadásul mindezt olyan hangosan teszi, hogy lényegében nem lehet mellette beszélgetni.
Pihenők és megállók
Több magaslatot is megcéloztunk, emellett néhány kirándulóutat is bejártunk. Kirándulásaink során Közép-Alpok számos arcát megismerhettük: lankás sétaútvonalak, meredek erdei ösvények és játszóparkokkal szegélyezett tanösvények váltogatják egymást. Hosszabb, rövidebb, könnyebb és megterhelőbb túrákat egyaránt választhatunk, egy biztos:
mindig találunk tipikus alpesi hüttéket, ahol barátságos áron igazi helyi finomságokat ehetünk, ihatunk.
Illetve bármilyen magasan vagy bármilyen eldugott helyen is járunk, biztosan találunk megfelelő komfortfokozatú mosdót.
Bár tényleg nem vagyok kiránduló alkat, mégis lenyűgözött a táj sokszínűsége és különlegessége. A legelésző tehenek, a távolban szaladgáló mormoták, a paplanként úszó felhők, a szikrázó napsütés és az olykor megcsillanó hó már-már giccses elegye akaratlanul is stresszoldó hatással volt ránk.
A hatalmas hegyek, zuhatagok, magasságok, mélységek ráébresztenek bennünket arra, hogy milyen kicsi és törékeny részei vagyunk a természetnek, ezt látva pedig a napi gondok tényleg elszállnak. Aki tehát ki akar szakadni a városi hétköznapokból, meg akar feledkezni a zsongásról és rohanásról, néhány itt töltött nap alatt garantáltan átalakul. Egy biztos: a változatos időjárás, a sokszínű élővilág és a hihetetlen magasságok nem csak lenyűgöznek, hanem ki is kapcsolnak.