Rómának ezer arca van. Én a magam részéről imádom a várost, 15 év után most tértem vissza újra. Az tény, hogy ma már az európai fővárosok bizonyos szempontból nagyon hasonlítanak egymásra: hasonló a lakosok összetétele, hasonló a munkatempó és a mentalitás, hasonló márkák képviseltetik magukat, és a nyüzsgésben is van valami közös. Éppen ezért legtöbbször kisebb városokat keresek fel, ha egy-egy régiót vagy országot jobban meg szeretnék ismerni.
De Róma mégis örök. Róma mégis imádnivaló.
Legtöbben 3-5 napra utaznak a városba, hogy egy kis ízelítőt kapjanak – ez pont elegendő arra, hogy a legismertebb dolgokat viszonylag gyors tempóban megnézzük. Ha azonban mindenre kíváncsiak vagyunk, jóval több időre van szükségünk – vagy érdemes többször is visszalátogatni. A város fapadossal már viszonylag elérhető áron megközelíthető, és szállások tekintetében is széles a kínálat. Mi egy igazán olasz, igazán római lakást béreltünk egy egyáltalán nem frekventált helyen, így tényleg közelebb kerültünk az ottani hétköznapokhoz.
Még a leghíresebb turistacélpontokat sem lehet egyetlen cikkben felsorolni, így én nem is arra koncentrálok, hanem inkább arra, hogy ízelítőt adjak Róma különös hangulatából.
Néhány szó az időjárásról
Rómába az útikönyvek szerint elsősorban a tavaszi és őszi időszakokban érdemes menni, mert a nyár szörnyen forró és száraz, míg a tél meglehetősen csapadékos. Azonban közötte igen kellemes időre számíthatunk, és még a késő őszi időszakban is magasabb az átlaghőmérséklet, mint nálunk, így nagyszerűen lehet csavarogni a városban anélkül, hogy átfagynánk. Valójában azonban mindegyik római látogatásomkor volt eső – nem is kevés.
Látnivalók a teljesség igénye nélkül
Szinte lehetetlen felsorolni, hogy milyen sok csodálatos látnivaló van a városban. Az ókori emlékektől a középkoron átívelve napjainkig szinte minden korhoz és történelmi eseményhez köthetően található valami csoda.
Egyik személyes kedvencem a Palatinus-domb, ahonnan Róma nagy részét és a Forum Romanumot lehet megnézni.
A legenda szerint i.e. 753-ban Romulus itt határozta el, hogy megépíti Rómát.
Így utólag nem volt rossz döntés. Az ókori romok látványa számomra lenyűgöző: egy végtelen időutazás, ami több ezer évet ível át. Itt szinte minden mozdulatlan és mégis élő – ráadásul a város közepén…
Egyébként a legfontosabb látnivalók viszonylag közel vannak egymáshoz, így a Colosseum és a Forum Romanum bejárása után egy klassz sétával már a barokk emlékek világába csöppenhetünk vagy éppen a Panteon mesés kupoláját csodálhatjuk. Szökőkutak, terek, templomok és obeliszkek változatos sora tarkítja a várost. Miközben nem tudunk betelni a műemlékekkel, híres alkotásokkal, élvezhetjük a mediterrán forgatagot. Egyetlen bökkenő van: hiába vannak közel a látnivalók, egy-két, sőt még három nap is kevésnek bizonyulhat, hogy mindezt befogadjuk.
És akkor még Vatikánról szó sem esett, ami bár Rómában van, mégis különálló állam. Legalább egy napra szükség van, ha a legismertebb és legkiemelkedőbb látnivalókat itt is meg szeretnénk nézni. A múzeum és a Szent Péter Székesegyház annyi kincset rejteget, hogy nap végén szinte lehetetlen új információkat befogadni.
Gasztronómia, ami egy plusz napot érdemelne
Ha rajongunk az olasz ételekért, és még esetleg a kávé rabjai is vagyunk, akkor bizony be kell kalkulálni a menetrendbe a kisebb „pihenőket”. Mint minden nagyvárosban, itt is vannak gasztronómiai fellegvárak, méregdrága éttermek. Azonban ha a hagyományosnak mondott olasz konyhára vagyunk kíváncsiak, akkor is találunk számos lehetőséget.
A pizzák, pasták, és a tenger gyümölcseitől roskadó menük mindegyike elsőosztályú és megfizethető. Ha délelőtt pihenünk meg, akkor pedig bárhol is járunk, biztosan találunk olyan kávézót, ahol eredeti olasz cappuccinót és friss péksüteményt választhatunk magunknak.
Vásárlás
Róma nem a plázák városa. Itt is, mint általában a legtöbb olasz városban, a kiskereskedőknek szabad terük van, ők élveznek előnyt. Bár a külvárosi részen megtalálhatjuk a nagy bevásárlóközpontokat, a Via del Corsón (ami lényegében a főutcának felel meg) minden világmárka megtalálható, mégsem ez az, ami igazán jellemzi a várost. Rengeteg ajándékbolt és delikátesz jellegű üzlet található; gyakoriak a húsboltok, ahol természetesen nincs hiány a prémium minőségű sonkákból és a tipikus olasz felvágottakból – és mindenhol találkozhatunk halárussal, ahol természetesen friss áru kapható.
Azt pedig, hogy ki olasz, biztosan fel lehet ismerni:
sál mindenképpen van a nyakán, általában napszemüveget visel, abból is olyat, ami szinte az aktuális divat előtt jár, a táskája és a cipője pedig tutira prémium minőségű. Nem, melegítőben ők sosem járnak.
Ami a lakóövezeteket illeti: a legtöbb ház 3-4 emeletes, és mindegyiknek van erkélye, bármilyen régen is épült. Gyakoriak a vászon árnyékolók, és még mindig látni ablakban kihúzott kötelet, amelyen a ruhák száradnak; a tetőtéri lakásoknak pedig van rendszerint tetőterasza is, ahol a pálmafáktól a citromfáig szinte minden mediterrán növény megtalálható. A leander pedig olyan az olaszoknál, mint nálunk egy egyszerű sövény.
Róma tehát sokarcú: kicsit metropol, kicsit mediterrán; kicsit új és nagyon régi. Nyüzsgő, mégis találni olyan szegletet, ahol az ember órákig el tudna ücsörögni.
Patinás és elegáns – van egy varázsa, amit leírni szinte lehetetlen, valami olyan, amit egyszer mindenképpen érezni kell.
A cikket Szokoli Bernadett írta.
A nyitókép forrása: Unsplash