Mindannyian találkoztunk vele: tengeres-naplementés kép, Comic Sans betűtípus és egy rövid, motiváló bölcsesség, ami segít(?) átevickélni az élet óceánján. Egy idézet, ami elsőre baromi okosnak és inspirálónak tűnik, de ha jobban elgondolkozol rajta, kiderül, hogy annyi értelme van, mint teniszütővel evezni – sőt, sokszor kimondottan káros hatásokkal jár, ha megfogadod.
Ilyen motiváló idézetből szedtem most össze ötöt. Leírom azt is, miért gondolom őket rossznak, és ajánlok helyettük egy-egy “javított” verziót is.
Nyilván ez egy szubjektív cikk, az én véleményem, nem muszáj egyetértened, sőt – ha szerinted baromságokat írok, vagy túl sok volt a vizes hasonlat és metafora az első bekezdésben, irány a komment szekció, és beszéljük meg!
5. Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és soha többé nem kell dolgoznod.
A koncepció tök jó: ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, nem kell többé dolgoznod.
Miért hülyeség?
Egyrészt, mert úgy kezeli a munkát, mintha valami szükséges rossz lenne: pedig a munka – jó esetben – valamiféle erőfeszítés azért, hogy értéket teremtsünk, akár saját magunk, akár mások számára. Na most nyilván nem árulok el hatalmas titkot azzal, hogy ha ehhez az erőfeszítéshez nem fűlik a fogad, akkor kínszenvedés lesz napi 8-12-16 órában ezzel foglalkoznod, bármennyi pénzt is kapsz érte.
A mondás szerint, ha megtalálod, akkor ezek szerint nem kell erőfeszítéseket tenned, minden megy majd magától, és tök jó lesz: szánsájn, heppinesz, yolo.
Pedig ha rálelsz arra, amivel igazán szeretsz foglalkozni, az a szenvedélyeddé válik: sokkal keményebben fogsz érte dolgozni, sokkal jobban figyelsz rá, mert a küldetésed lesz.
Akkor is fogsz rajta agyalni, amikor épp nem csinálod – és ha nem vigyázol, ez negatív hatással lehet az életed többi részére. Néha elveszíted a motivációdat, az energiádat – néha pedig egész egyszerűen nem lesz kedved hozzá, hiába szereted csinálni.
Emellett jobban meg fogod élni a kudarcokat, sokszor megkérdőjelezed önmagadat, a döntéseidet…
VISZONT:
– a sikerek is sokkal jobban fognak esni
– nem érzed feleslegesnek magadat, valóban értéket fogsz teremteni
– és legfőképpen (ha az életed többi területére is odafigyelsz) boldog leszel.
Na de… találsz valamit, amit szeretsz – mi a következő lépés?
Elkezded csinálni… aztán kiderül, hogy egyáltalán nem vagy jó benne, bukdácsolsz összevissza. Itt két variáció van: vagy elkezdesz még keményebben DOLGOZNI azon, hogy jó legyél, beleölsz sok-sok órát a szabadidődből, és rengeteg energiát fektetsz bele – vagy elfogadod, hogy ez nem a te pályád.
Egyik sem rossz választás, ugyanis nem feltétlenül tudsz igazán jó lenni mindenben, amit szeretsz csinálni. (Erről még később lesz szó).
De a lényeg, hogy ahhoz,
hogy hosszú távon megélj a munkádból, szorgalmasan kell csinálnod és jónak kell lenned benne.
Sokszor nehéz lesz, sok kudarc fog érni (ami jó dolog, mert rengeteget tanulsz belőle), és nem fogsz folyamatosan teli szájjal vigyorogni, hogy milyen jó neked. A mondással pedig az a baj, hogy amellett, hogy negatív színben tünteti fel a munkát, hamis reményeket kelt.
A javított verzióm:
Találj valamit, amit szeretsz csinálni és jó is vagy benne, dolgozz keményen, és boldog leszel, ha az életed többi területére is odafigyelsz.
Kevésbé hangzatos – de a bullshit is hiányzik belőle.
4. Ha valamire igazán vágysz, képzeld el, és bevonzod az életedbe.
Oké, valószínűleg nem így van a pontos mondás, de úgyis tudod, mire gondolok.
De mi ezzel a probléma?
Az alap megint tök jó: pozitív hozzáállás nélkül felesleges belekezdeni valamibe, úgysem fog jól sikerülni – a megfelelő attitűd létfontosságú a sikerhez. A gond ott van, hogy instant megoldást kínál: csak gondolkozz pozitívan, képzeld el a sikeredet, és minden jó lesz.
Mintha valami hiányozna, nem?
Mondjuk a sikerek mögött álló komoly munka. (Az megint más kérdés, hogy kinek mit jelent a siker.)
Ez a motiváló idézet sikert garantál, úgy, hogy csak a recept első részét árulja el, a másikat nagyvonalúan elhallgatja.
A javított verzióm:
Ha valamire igazán vágysz, képzeld el, aztán kezdj el tenni érte, és akkor sikerrel jársz.
3. Kövesd az álmaidat! (… és akkor boldog leszel!)
Ez a motiváló idézet is nagyon jól hangzik, a probléma csak az, hogy igazából nem jelent semmit.
Milyen álmokról is van szó? A gyerekkori álmokról?
Én például gyermekkoromban szemétszállítással szerettem volna foglalkozni – vagyis kukás akartam lenni. Most már nem akarok – nem azért, mert rossz melónak tartom, csak egész egyszerűen úgy érzem, nem nekem való, és nem is lennék benne elég jó. (De azért szívesen kipróbálnám, milyen a száguldó szemeteskocsi oldalán lógni.)
“Mindig is … akartam lenni”. Akkor miért nem lettél az?
A néhai amerikai regényíró, John D. MacDonald mondta, hogy mindig kiakadt, ha az emberek bulikon odamentek hozzá azzal, hogy “Amióta az eszemet tudom, író akartam lenni”. Ő néha úgy válaszolt, hogy “Én meg amióta az eszemet tudom, mindig agysebész akartam lenni.”
Miért?
Mert ha az ember tényleg író akar lenni, akkor ír. Minden nap.
Ha táncolni akar, táncol. Minden nap.
Ha zenélni akar… Nos, szerintem érted.
Ez például egy jó idézet.
De mi van, ha ez a mondás a mantrád, aztán hirtelen kiderül, hogy nincs tehetséged az adott dologhoz?
Akkor úgy jársz, mint a zenei tehetségkutatók nevezői, akik a szörnyű produkció után nem értik a zsűri negatív reakcióját.
Ilyenkor próbálkozhatsz tovább, és meggyőződésem, hogy ha nincs is hozzá igazán tehetséged, de elég energiát fektetsz az “álmodba”, elég jó lehetsz, és meg is élhetsz belőle. De ha nem vagy született tehetség, sosem leszel kiváló benne.
(De ha tehetséges vagy, és nem dolgozol keményen, akkor sem leszel kiváló.)
Viszont sokan ilyenkor nem próbálkoznak tovább, összetörnek, és csinálnak tovább valamilyen munkát, amihez semmilyen különleges érzelmi köteléket nem fűznek, de legalább ki tudják fizetni a számlákat. Közben pedig megmarad a keserű szájíz, mivel “feladták az álmaikat”. Elbuktak.
De szerinted csak egy álmod lehet? Egészen biztos vagy benne?
Mi lenne, ha inkább megismernéd önmagadat? Úgy igazán. Kipróbálnál sok mindent, tanulnál, belekóstolnál ebbe-abba (akár csak hobbiszinten), és felfedeznéd, hogy mi az
amiben jó vagy, szereted csinálni, és értéket teremtesz vele. Ez lesz a küldetésed – és ezáltal a szenvedélyed.
Biztosan van ilyen. Lehet, hogy nem is gondoltál rá korábban, mert korábban valamilyen epifánia miatt elköteleződtél egy vágyálom mellett.
Ezzel most nem azt mondom, hogy dobd sutba az álmodat, sőt!
Ha például zenész akarsz lenni, gyakorolj minden nap, akkor is, ha rohadtul nincs kedved hozzá – csak ne lepődj meg, ha menet közben rádöbbensz, hogy nem leszel az új Jimi Hendrix/Mozart/random ázsiai hegedűvirtuóz tízéves a Youtube-ról; a gyakorlás során kiderülhet, hogy igazából szuper dalokat, dalszövegeket vagy épp lemezkritikákat tudsz írni, vagy rájössz, hogy inkább a zeneelmélethez van affinitásod, amit szeretnél továbbörökíteni – ergo remek zenetanár lehet belőled.
Az a lényeg, hogy vágj bele, de ne ragaszkodj görcsösen az eredeti elképzeléshez – csak haladj előre az úton, hallgass a megérzéseidre, légy pozitív, és ne félj váltani, ha úgy érzed.
Nem mindig az első álom a helyes.
A javított verzióm:
Ismerd meg önmagadat, keresd meg mi az, amiben jó vagy, szereted csinálni és értéket teremtesz vele. Ez lesz a küldetésed – és ha ezt megtalálod, biztos vagyok benne, ha keményen csinálod, előbb-utóbb jól meg fogsz élni belőle.
De igazából Will Rogers ezt szebben leírta:
„Ha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű. Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! És higgy abban, amit csinálsz! Igen, ilyen egyszerű ez.”
2. Célozd meg a Holdat! Még ha el is hibázod, a csillagok között landolsz!
Egyrészt, földrajzból egyes, a csillagok baromi messze vannak a Holdtól. És miért jó a csillagok között az űrben lebegni? Sandra Bullock annyira nem élvezte a Gravitációban.
Másrészt mit jelent ez a motiváló idézet?
Célozz meg valami hatalmasat, és ha nem sikerül, akkor elérsz valami kevésbé nagy, de majdnem olyan király dolgot?
Hogy működne ez a gyakorlatban?
Hatalmas csinnadrattával belevágsz valami óriási vállalkozásba – és valamiért egyáltalán nem sikerül véghez vinned. Elhibázod, de nincs gond, mert még így is szintén menő dolgokat értél el.
Ez jól hangzik, de ha kapásból belecsapsz a lecsóba, és
pillanatok alatt akarod elérni A Nagy Célt, akkor nem a csillagok között fogsz landolni, hanem arccal a padlón.
Főleg, hogy az ember nem így működik: ha kitűzöl egy hatalmas célt, és nem éred el, rosszul fogod érezni magad. És ez nem is baj, így tanulsz a hibáidból, és felismered, hogy vagy nem volt jó a célkitűzés – vagy te nem csináltál jól valamit.
A javított verzióm:
Ha a Holdra akarsz eljutni, tanulj meg mindent a csillagászatról, dolgozz keményen, és élvezd az utadat – aztán azon se lepődj meg, ha közben kiderül, hogy igazából a Földön akarsz maradni, mert itt van a küldetésed.
1. Célok nélkül nem érdemes élni.
És akkor elérkeztünk az utolsó, egyben legmegosztóbb idézethez, amiben van igazság, csak így, ebben a formában egész egyszerűen nem tudok vele teljesen egyetérteni.
Sokan azt mondják, célok nélkül csak teng-leng az ember. Céltalan. Csak és kizárólag a tudatos célkitűzés segítheti az embert boldogsághoz.
Egyrészt, vannak bizonyos célok, amelyek tényleg segítenek, sőt elengedhetetlenek az élet teljes élvezetéhez: kifizetni a jelzálogot/diákhitelt/áruhitelt, leadni az x mennyiségű egészségtelen zsírtömeget, megszabadulni a dadogástól/körömrágástól/szorongástól/depressziótól.
Ezekkel a kitűzésekkel valamilyen negatív dolgot akarunk eltávolítani az életünkből, vagyis ki akarunk mászni egy bizonyos gödörből.
De mi történik, ha kimásztunk a gödörből?
Akkor jön az sokaknál, hogy akkor leszek boldog, ha
– veszek egy házat
– összegyűlik x millió félretett pénz a bankszámlámon
– kiadok egy sikeres regényt
– kockahasam lesz.
Rengeteg dolgot írhatnék még ide.
De mi a baj ezekkel?
Az, hogy mind csak a jövőre összpontosít.
A vállalatok használják sokszor az ilyen célkitűzéseket, és ami vállalati szinten hatékonyság/bevétel szempontjából működőképes, személyes szinten nem feltétlenül az.
Tegyük fel, eléred az első célt, baromi keményen összpontosítva dolgozol érte, hogy legyen egy házad. Sikerül, megvan. Még ki sem élvezted verejtékes munkád gyümölcsét, már jöhet is a következő cél: kocsi, bőrkanapé, hatalmas tévé, és minden, ami kell…
Szépen gyűjtögeted őket, húzogatod ki a tételeket a listáról, ami közben folyamatosan bővül.
Mégis közben folyamatosan csak vársz valamit, a következő cél teljesülését, és elfelejtesz a jelenben élni.
Nem azért csinálsz valamit, mert boldoggá tesz, hanem azért, mert el akarsz érni vele valamit.
Ami időnként, mint azt már említettem, egyáltalán nem baj. Az viszont már igen, hogy mindaddig, amíg nem teljesül a célod, frusztrált vagy, mert a boldogságodat a cél teljesülésétől teszed függővé.
De mi lenne, ha
a kockahas helyett inkább arra koncentrálnál, hogy minden nap mozogj (olyan mozgásformát végezve, amit élvezel) és egészségesen kajálj?
a regény kiadása helyett inkább magára az írásra összpontosítanál: ne a siker és a kiadás lebegjen a szemed előtt, hanem maga az írás élvezete.
az X millió összelapátolása helyett olyan munkát végeznél, amit élvezel, jó vagy benne, és értéket teremtesz vele?
Az életünk nem úgy működik, mint egy videójáték: nincs egy végcél, amit teljesíteni kell, és akkor kijátszottad, elértél mindent. Sosem tudsz mindent elérni, mindig vannak újabb és újabb fokok, főleg, ha negatívan másokhoz hasonlítod magad. Mindig lesz, akinek több van valamiből, jobban csinál valamit, ésatöbbi – ha utol akarod őket érni, csak hajtasz, és közben elfelejtesz élni.
De tudod, van egy jó mondás:
Az út a fontos, nem a cél.
Ha jó irányba haladsz (ezt úgyis érzed), és élvezed az utat, akkor olyan dolgokat is elérhetsz, amelyekről korábban nem is álmodtál volna.
Ha viszont folyton a To-Do listádra és a kitűzött célokra koncentrálsz, keretek közé szoríthatod magadat.
Hiszek benne, hogy ha a lehető legjobban csinálod azt, amit épp csinálsz (legyen az önfejlesztés, párkapcsolat, gyereknevelés vagy a küldetésed), akkor célok nélkül is hihetetlen dolgokat fogsz véghez vinni, miközben végig a jelenben élsz.
A javított verzió:
Bizonyos célok jók – de ne a céljaid teljesüléséhez kösd a boldogságodat.
Oké, elismerem, a javított verziók nem olyan hangzatosak, mint az eredeti motiváló idézetek, ráadásul még a naplementés képeken sem mutatnak jól – de ha valamelyik segít egy kicsit a jelenlegi élethelyzetedben, akkor már megérte megírni a cikket.
Te mit gondolsz? Neked melyik a kedvenc motiváló idézeted? Mondjuk ahhoz mit szólsz, hogy #merjalkotni? 😉
Csorba Anita és Szlafkai Évi a Nők az útON című podcastjük egyik adásában ezt a cikket dolgozták fel. Hallgasd meg itt:
A képek forrása: Unsplash, Bullwrinkles, Quotefancy, Pinterest, Quotesology, Inner Peace Outer Beauty, Quotefancy, Lemon and Raspberry, Tri-County Counselling