Az ember alapvetően kíváncsi, kár is ezt tagadni. Kíváncsiak vagyunk arra, hogyan élnek más emberek, szeretjük a zárt ajtók mögé bekukkantva megállapítani a köztünk lévő különbségeket és hasonlóságokat: irigykedni kicsit a leggazdagabbakra; végigizgulni egy bankrablást; lazítani agyunkon egy valóságshow-val (a Netflix Love is Blind című show-járól írt kritikánkat itt olvashatjátok), vagy éppen elszörnyedni a látottakon, és titkon hálát adni a sorsnak saját életünk miatt.
A Deborah Feldman történetét feldolgozó Unorthodox című sorozat rám az utóbbi módon hatott.
Képzeljük el, hogy a világ egyik legzártabb, legszigorúbb közösségébe születtünk, és pusztán ez a tény eleve elrendeli további sorsunkat. Mi azonban szenvedünk ebben a környezetben, és a bennünk tomboló kognitív disszonancia feloldásaképpen nem tartjuk fenn tovább a látszatot, hogy minden jó így, hanem húzunk egy merészet és elszökünk.
A további spoilereket elkerülve, nagyjából ennyivel lehet röviden összefoglalni az Unorthodox forgatókönyvét és Feldman történetét.
A sorozat két szálon fut:
az egyikben a főszereplővel együtt visszaemlékezünk a szatmári zsidók közt leélt életére, bepillantva New York legmenőbb (és mára legdrágább) környékén megdöbbentő szegénységben élő, iszonyatosan zárt és szigorú közösségbe.
A másik szál a jelenben zajlik, és Esthy, a főszereplő mindennapi kalandjait és küzdelmeit mutatja be, miután leszállt a Berlinbe érkező gépről. A személyes véleményem az, hogy az első szál sokkal nagyobb ráfordított munkával készült a másodiknál sokkal sokkolóbbra.
A sorozat egyik karaktere mondta ki a lényeget:
„Ezek a nők bébigyárak.”
És sajnos ezzel nagyjából össze is foglalta az élethez nyitva álló lehetőségeket, ha valaki nőnek születik ebbe a világba. Ebben a közegben a nő dolga, hogy feleség legyen; a feleség dolga pedig a feltétlen engedelmesség, megadni magát a férj akarata előtt, és persze gyermekeket szülni.
Lehetőség szerint minél hamarabb, minél többet.
A tanulás, az önmegvalósítás, de egyáltalán az önálló létezőként való boldogulás kizárt dolog számukra, a főszereplő például csak az alapvető iskolákat kapta meg, még középiskolába sem járhatott.
Esthy szinte fuldoklott ebben a környezetben, ezért döntött a szökés mellett.
Azt azért fontos ebben az egészben kiemelni, hogy Esthy a szerencsétlen körülmények dacára is helyzeti előnnyel indult, hiszen egy ismerős segítségével tudott papírokhoz és repülőjegyhez jutni, valamint az sem volt hátrány a számára, hogy édesanyja (szintén szökést követően) már stabil egzisztenciával létezett Berlinben.
Összességében véve az Unorthodox érdekes témát dolgoz fel, néha megdöbbentően mélyen, néha pedig meglepően szórakoztatóan. Bár a sorozat témája hallatán első lendülettel azt gondolnánk: ilyen dolgokat nem lehet könnyeden megmutatni, a Netflixnek mégis sikerült nem túlságosan komolyra venni a figurát, ezzel együtt viszont elgondolkodásra késztetni, ahol szükséges.
