A nyári minimalista kaland után ismét arra biztatunk Titeket, hogy próbáljatok ki velünk valamit, ami talán az újdonság erejével hat rátok: kezdjetek el (velem együtt) minden nap jógázni!
A jóga ma kétségkívül “trendinek” számít.
Elég csak egy kicsit is körbenézni az Instagramon és végeérhetetlen mennyiségben ömlenek ránk a profibbnál profibb, szoborszerűen tökéletes pózok – természetesen gondosan retusálva és filterezve, irigylésre méltó környezetben lencsevégre kapva.
Kijelenthetjük: a közvélemény hype-gépezete eddig soha nem látott magasságba repítette ezt a mozgásformát, miközben a marketingje is szárnyakra kapott.
Pedig a jógához alapvetően csupán minimális felszerelés szükséges a saját elhatározásunkon és testünkön kívül:
egy számunkra kényelmes szőnyeggel/matraccal és egy körülöttünk lévő apró szabad területtel már el is kezdhetjük a gyakorlást.
Nem mondanám magam profi jógázónak, sokkal inkább lelkes kezdőnek, némi rutinnal.
Eddigi életem során amikor előkerültek a sportok valamilyen formában vagy egészen egyszerűen kivontam magam a dolgok alól (lásd még: a közoktatásban ránk kényszerített csapatsportok), vagy stresszes időszakokban használtam menekülésnek az edzést (ti. eltorzult fejjel való kényszeres futás a Margitszigeten), vagy éppen azt gondoltam, nekem nagyon erősnek kell lennem, és a fejlődés csak akkor ér valamit, ha mindenki látja rajtad (keresd a kislányt a kondiban, fiúknak való súlyokkal).
Aztán pár hónapja folyamatosan visszatérő fájdalmaim voltak a karomban, ezért jobbnak láttam, ha nem feszegetem annyira a határaimat a nehéz súlyzókkal. Valahogy elém került egy nagyon akciós jógás könyv, ami nekem hatalmas segítségnek bizonyult.
Amennyire csak tudtam, odafigyeltem arra, hogy gyakoroljak, mozogjak, viszont bármennyire is szerettem volna, nem tudtam belőle mindennapi rendszert csinálni – hiába ajánlja ezt a könyv is. A hatásait viszont rögtön éreztem, ahogy a jóga kicsit is az életem részévé vált.
Elkezdtem észrevenni a testem jelzéseit: korábban egyáltalán nem tűnt fel, hogy órákat ülök közel ugyanolyan testhelyzetekben, azóta viszont érzem, amikor elkezdenek beállni, elgémberedni a tagjaim, így tudom, mikor melyik izmom szeretne egy kicsit mozogni.
Bár szerintem a mai ember számára egyre nehezebb elkapni a flow érzést, vagy éppen elcsendesíteni az agyát és csak egy dologra összpontosítani, gyakorlás közben ez egyre jobban megy.
Mindezt úgy, hogy heti 3-4 alkalmas “zugjógázó” vagyok.
Éppen ezért is (és mert szeretek kísérletezgetni a saját határaimmal – lásd még: Project 333 kihívás) szeretném látni, milyen hatással lesz rám, amikor tényleg komolyan veszem, és valóban menetrendszerűen illesztem be a mindennapjaimba, ahogyan azt a papírforma szerint eleve kellene.
Terveim szerint egy hónap elteltével, és valahol félidőben beszámolok majd a tapasztalataimról Nektek – ha kedvet kaptatok, bátran kezdjétek el velem a nulláról, akár egy könyvből, akár YouTube oktatóvideók alapján!
A képek forrása: Do You Yoga, Forbes, Omof Medicine, Unsplash