“Meg az a srác, akit már te is láttál. És tudtam jól, utálja magát…”
1994. április 5-én szörnyű hír rázta meg az egész világot: a Nirvana zenekar frontembere, Kurt Cobain véget vetett életének.
Azóta huszonöt év telt el. Rengeteg minden megváltozott, de Kurt és a Nirvana a mai napig arra inspirál számos fiatalt, hogy gitárt vegyen a kezébe, és a zene révén fejezze ki önmagát.
Azt hiszem, sokunknak van saját Nirvana sztorija. Valahogy az ember sosem felejti el, mit érzett, amikor elsőnek meghallotta a seattle-i banda zenéjét.
Még mindig megvan.
A kétezres évek elején járunk, tizenkét éves vagyok. Folyton a walkmanemen lógok, főleg az otthon talált kazettákra megyek rá – még nincs kifejlett zenei ízlésem. Egy üzletben vagyunk a szüleimmel, ahová nem járnak hülyék, és meglátok egy fekete borítós kazit. Nirvana, csak ennyi van ráírva. Valamiért nagyon vonz, ismerős a zenekar neve, úgyhogy addig rágom a szüleim fülét, amíg meg nem kapom az albumot.
Megszólal az első szám – You Know You’re Right… Karcos, dühös, mégis szomorú hang, torzított gitár, üvöltés…Teljesen padlóra visz.
Átmásoljuk egymásnak a kazit az osztálytársaimmal. Mindannyian úgy érezzük, felfedeztünk valami titkosat – valami olyat, ami tuti nem tetszene a szüleinknek. Az összespórolt zsebpénzből beszerezzük a többi albumot, és később a torzított kenyérpirítóra hajazó hangzású korai demókat. Gitározni kezdünk, Nirvana dalokat gyakorlunk…
(Spoiler: egyikünkből sem lett rocksztár.)
Közben megismerjük Kurt történetét. Megvesszük az életrajzát, a naplóját – mindkettő kézről kézre jár. A zenetévéket figyelve szorgosan vesszük fel VHS-re a Nirvana klipeket, na meg persze a híres Unplugged koncertet.
Közben telnek az évek, de a Nirvana szeretete mindig megmarad.
Tegnap elmentem egy Kurt Cobain emlékestre.
Hihetetlenül jó volt,
olyan emberek gyűltek össze a színpadon és a nézőtéren egyaránt, akiken látszott, hogy a Nirvana számukra nem csak egy zenekart jelent.
Egy korszakot, egy életérzést – művészetet, ami segített megbirkózni a kamaszkor nehézségeivel.
De miért volt ilyen hatással ez a zenekar ennyi emberre? Mit tudott Kurt Cobain, amit más nem?
Sokan egy dühös, üvöltő, depressziós drogost látnak benne – de Kurt Cobain egy rettenetesen érzékeny, jó humorú, gyakran szarkasztikus, de félénk, gátlásos kölyök volt.
Hímsoviniszta, homofób suttyók között nőtt fel, nem találta a helyét köztük, utálta az igazságtalanságot. Imádta a zenét, a könyveket és szinte megszállottja volt az emberi anatómiának.
Már gyerekkorában is világhírű rocksztár akart lenni, de amikor megkapta, amire vágyott, nem tudott mit kezdeni vele. Legyűrte a hírnév, a zeneipar kifacsarta.
Bipoláris zavarral (hipomániás depresszióval) küzdött,
a kettősség mindig megjelent a zenéjében és viselkedésében egyaránt. Utálta az MTV-t és a sztárságot – mégis folyton hívogatta a csatornát, hogy nem játsszák eleget a Smells Like Teen Spirit klipjét.
Gyomorfekélye volt, mindig fájdalmak gyötörték, állítása szerint azért kezdett el heroinozni, hogy enyhítse a kínt. Emiatt nagyon vékony volt, alkata szégyellőssé tette a színpadon és magánéletben egyaránt. Több pólót és pulóvert is magára vett, hogy nagyobbnak tűnjön.
Kicsit mindig irigyelte az akkoriban menő rockzenészeket, akik magabiztosan szántották fel a színpadot – de közben utálta mindazt, amit képviseltek. Az akkoriban domináns hajbandák többsége a csajozásról és a bulizásról énekelt, kisminkelve, bőrcuccokban, kilónyi hajlakkal beállított tupírsérókkal. Bár számos remek zenekart szült a korszak, valami hiányzott belőlük – legtöbbjükből eltűnt a korábbi rockzenék őszinte keménysége és fájdalma.
Kurt Cobain, Kris Novoselic és Chad Channing (valamint a későbbiekben Dave Grohl) zenéjében a Led Zeppelin keménysége, a Black Sabbath sötét riffjei ötvöződtek a Melvins alternatív hangzásával és a klasszikus punk zenekarok soundjával.
A dalok egyszerűek voltak, súlyosak és rövidek. Kurt nem volt gitárvirtuóz, gyakran hamisan is énekelt – de a hangja és a zenéje elsöprő erejű volt, letaglózó hatással bírt.
Persze nem értették meg az emberek rögtön. Az első lemez, a Bleach nem volt siker. Turnéztak vele azért, Amerikában, Angliában és Európában egyaránt.
Hozzánk is benéztek, felléptek a Petőfi Csarnokban a TAD előzenekaraként.
Lényegében a kutya nem volt kíváncsi rájuk.
Kurt a Gerbeaud cukrászdában
Aztán az áttörést a Nevermind című album hozta el – aminek steril hangkeverését rühellte az egész zenekar. De elképesztő sikert aratott. Ez lett a legslágeresebb Nirvana album, a Smells Like Teen Spirit pedig a leghíresebb dal.
Kurt annyira gyűlölte, hogy élőben szándékosan mindig elrontotta.
Az akkor divatos kikent-kifent zenekarokkal ellentétben a zenekar bolyhos pulcsikban, széttaposott Chuck Taylor cipőkben, szakadt farmerben és favágóingekben lépett fel – és ezzel divatot teremtettek.
A zene is teljesen más volt: fájdalmas, dühös, elgondolkodtató, sötét – az akkoriban népszerű dalok inkább szórakoztatni akartak az eszképizmus jegyében.
Nyilatkozataikban az egyenlőséget hirdették, dühösen szólaltak fel a rasszizmus, homofóbia és a hímsovinizmus ellen, valamint fel is léptek különféle emberjogi rendezvényeken.
A Nirvana népszerűsége számos seattle-i grunge zenekarra is felhívta a figyelmet – ekkor futott be a Pearl Jam, az Alice in Chains és a Soundgarden is.
Utána jött 1993-ban az In Utero, amivel a zenekar nagyon elégedett volt, a kritika és a közönség is szerette – de az elődje sikerét nem tudta elérni.
Közben 1992-ben Kurt apa lett – felesége Courtney Love életet adott lányuknak, Frances Bean Cobainnek.
Feleségével Courtney Love-val és lányával Frances Bean Cobainnel
Aztán újra jöttek a turnék, a heroinfüggőség, imposztor-szindróma, erősödő depresszió és az öngyilkosság (?).
Huszonhét éves volt.
Előkelő társaság tagja lett – a 27-esek klubjában együtt zenélnek fent Janis Joplinnal, Jimi Hendrixszel, Brian Jonesszal és Robert Johnsonnal – azóta csatlakozott hozzájuk Amy Winehouse is.
Kurt Cobain ikonná vált – de csalónak érezte magát. Nem tudott mit kezdeni a hirtelen imádattal és a pénzzel sem – korábban egy ideig hajléktalanként élt, kocsiban aludt, miközben felvették a Nevermindot. Mindig lámpalázas volt, a legtöbbször vödörre volt szüksége a fellépések előtt.
Antisztárként vált sztárrá, és nem tudta feldolgozni. Hihetetlen örökséget hagyott maga után, és teljesen megváltoztatta a zenei világot. Biztos vagyok benne, hogy évtizedek múlva is lesznek kissrácok, akik valahogy felfedezik a zenekart, és úgy érzik, titokra leltek – ennél többet szerintem egy zenész sem érhet el.
Zárjunk egy Kurt Cobain idézettel:
“Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint imádjanak azért, aki nem.”
Nyugodj békében, Kurt.
A képek forrása: HVG, Ultimate Guitar, Billboard, Loudwire, Scoopnest, Hornet, Mypost, GQ