Csorba Anita podcastjában Bíró Nóra testbeszédszakértővel és Tóth Balázs headshotfotóssal beszélgetett az előnyös fotó titkáról.
A legfontosabb dolog, amit Balázs rögtön a beszélgetés elején leszögez:
ha valaki előnytelenül néz ki egy profi fotón, az legtöbbször nem az alany hibája.
Hiszen – bár a szelfi műfajának is kétségkívül vannak buktatói – egy telefon első kamerájával készült képen van viszonyítási alapunk arról, merre fordítsuk a fejünket, mennyire tűnünk kedvesnek vagy mufurcnak, egy fotózáson viszont az egyedüli visszacsatolás a fotós maga.
Hogyan tudjuk elérni, hogy a személyes márkánkat megjelenítő fotó valóban hitelesen mutasson meg minket?
Anita erről beszélgetett Nórával és Balázszsal.
Vannak olyan örök hibák, amelyet a modell önmaga is ki tud küszöbölni, ilyenek például az üres tekintet, a hatalmas szemek, amelyek legtöbbször a fényképezés szituációja által keltett zavarból származnak. Ezek egyike sem túl bizalomgerjesztő, ijedtséget, bizonytalanságot kommunikálnak azok számára, akik ránéznek a képre.
Az őszinte, kiegyensúlyozott (úgynevezett Duchenne-mosoly) könnyen megkülönböztethető a multis belépőkártyákon gyakran látható, kényszeredett műmosolytól.
Egy mosoly akkor lesz bizalomgerjesztő, ha a szem is mosolyog, a szem körüli izmok összehúzódnak.
Ugyanígy visszás lehet a szorosan, határozottan karba tett kezek esete, ami – bár a főnöki pozíció megjelölésére, vagy éppen az elzárkózás kifejezésére kétségkívül alkalmas – nem legjobb módszer a bizalomkeltésre.
Egy képet tönkretehet az öltözet is: feszülő zakók, kényelmetlen nyakkendők, megfulladósan zárt ingnyakak. Amennyire csak a fotózás megengedi, igyekezzünk olyan öltözékben megjelenni, amiben a mindennapok során is kényelmesen érezzük magunkat. Ha a munkánkhoz általában elegendő egy laza farmer-póló szerelés, ne a fotózás kedvéért rángassuk elő a kiskosztümöt a szekrény mélyéről.
Balázs a szelfik készítéséhez is megosztott velünk néhány gyakorlati jó tanácsot:
bár a jó magasra felemelt telefon és az ártatlan, Walt Disney állatkáihoz hasonlóan nagyra nyílt szemű tekintet hasznunkra lehet, ha egy anime szereplőhöz szeretnénk hasonlítani, a mindennapokban mégis inkább a szubmisszió jele. A fényképet nézőben azt az érzetet kelti, hogy ő a másik felett helyezkedik el, fölötte áll.
Ennek ugyanígy igaz a fordítottja is: az alulról készített szelfi nézőjében az az érzés fogalmazódik meg első körben, hogy ő a kompozíció alatt foglal helyet.
A legjobb szelfiket úgy készíthetjük, ha a kamerát szemmagasság körül tartjuk, megteremtve ezzel a kép készítője és nézője közti hatalmi egyensúlyt.
A jó szelfi másik titka a megfelelő fény: legjobb, ha közvetlenül szemből érkezik, és nem vakít meg minket, miközben ellőjük a fotót. Telitalálat lehet a kicsit felhős időben, közvetlenül az ablakkal szemben elhelyezkedve elkészíteni a képet.