A slow mozgalom a tudatos lassításról szól. Multitasking helyett monotasking, produktivitás helyett a pillanat megélése. A teljes figyelmedet fordítsd arra, amivel éppen foglalkozol – akár reggelit készítesz, közlekedsz vagy egy meetingen ülsz.
A karácsonyra is igaz, hogy ha túl sok teendőt akarunk belesűríteni, agyunk előbb-utóbb robotpilóta üzemmódra kapcsol majd – hogyne, hiszen próbál spórolni az energiával. (A folyamatos döntéshozás, helyzetelemzés és lehetőségek végiggondolása nagyon energiaigényes folyamat, míg a rutinszerű cselekvéseknél már jól bevált mintákat követünk, ott nincs min gondolkodni.)
Így aztán szinte odafigyelés nélkül rohanunk végig a boltokon, takarítjuk ki a lakást, főzzük meg a többfogásos menüt és sütjük meg az Instagram-kész sütiket – hogy aztán beálhassunk a fa alá „ünnepelni”.
De ha csak „letudjuk” a karácsonyt, akkor beszélhetünk egyáltalán ünneplésről? Szerintem az ünnepek adjanak erős érzelmi töltetet, hiszen ezzel tűnnek ki a hétköznapokból, ettől lesznek emlékezetesek. De van időnk mostanában ünnepelni?
Ha egy kicsit lelassítasz, rájöhetsz, hogy mitől lenne számodra boldog a karácsony. Nem biztos, hogy ugyanattól, amitől az ismerőseidnek. Csak te tudhatod, hogy mi okoz neked örömet.
Azt hiszem, óriási különbség lehet karácsony és karácsony között, attól függően, hogy úgy ünneplünk, ahogy “szoktunk”: a család, a barátok, vagy úgy általánosságban a körülöttünk lévő emberek mintáját követve – vagy odafigyelünk önmagunkra, rászánjuk az időt a vágyaink megismerésére, és aztán a karácsonyt csupa valóban jóleső dologgal töltjük.
Ismerek egy párt, akik annyira besokalltak a “karácsonykor kötelező boldognak lenni a családdal” elvárástól, hogy majd egy évtizeden keresztül mindig erre az időszakra időzítették a tengerparti nyaralásukat. Összepakolták a bőröndjüket, és elszöktek a világ azon pontjaira, ahol biztosak lehettek benne, hogy SEMMI nem emlékezteti majd őket a klasszik halászleves-bejglis karácsonyra. Aztán valami megváltozott – unokaöcsik és unokahúgok születtek, így a pár számára más megvilágításba került az ünnep; az utóbbi néhány évben már őszinte örömmel maradtak itthon karácsonyozni.
Rengetegfélék vagyunk, miért lenne a karácsonyunk egyforma? Van, akinek ez a szeretet ünnepe – de hiszen szeretetnyelvből is ötféle van…
Másnak – bármilyen okból – lehet ez az év legrosszabb napja. Van, aki nyüzsög a családdal, míg más végtelenül magányos. És akad ember, akinek december 24. egy teljesen átlagos decemberi nap – na jó, leszámítva, hogy minden zárva van.
És hogy milyen egy slow karácsony?
Szerintem a legjobb. Ha van kedved, próbáld ki!
Sétálj egy nagyot, és nézelődj.
Ha főzöl, vagy sütsz, figyelj a neszekre, amelyeket munka közben keltesz: koccannak a tálak, megnyikordulnak a szekrényajtók, csobog a víz, bekapcsol a hűtő.
Fogj egy könyvet, és olvass, ameddig jólesik – akár a kádban ülve.
Tedd félre a telefonod.
Bújj össze a házi kedvenceddel.
Beszélgess.
Játssz.
Lassíts – rád fér.
Kiemelt kép: Emmanuel Hart