Nem csak húszéveseké a világ… Az Inspirációk Magazin írói és vendégírói sokszor teljesen különbözően látják a világot, és nem is mindenben értenek egyet, de egy dolog közös bennük: mindannyian arra törekednek, hogy minél több embert inspiráljanak.
A célunk, hogy a változatos szerzőgárdának köszönhetően minél érdekesebb cikkeket olvashass nálunk, ezért ha inspiráló személyiségekkel találkozunk, megpróbáljuk őket rábeszélni, hogy osszák meg élményeiket a magazin virtuális hasábjain.
Ilyen inspiráló ember a nyolcvanhat éves Bende József is. Hatvanhat országban járt – több külföldi városban le is telepedett egy időre –, és rengeteg elképesztő dolgot látott. Például ott volt azon a bizonyos magyar focimeccsen is. Talán erről is olvashattok majd itt a későbbiekben, de most következzen egy történet egy feledésbe merült szíriai városról.
Egy város, amelyet Jézus Krisztus anyanyelvén beszélő lakóival együtt pusztítottak el
Amikor 1960-ban a Damaszkuszból Aleppóba vezető úton haladtam, s negyven kilométer megtétele után balra fordultam, egy szurdokhoz értem, melyen áthaladva egy olajfákkal tűzdelt, sziklás, de mégis kies városka tárolt a szemem elé.
Ez volt Maaloula.
A város ahol az emberek, arabok és arámiak békében együtt éltek, s nem zavarta őket az sem, hogy az egyikük muzulmán, a másik pedig kopt keresztény volt. A férfiak a szőlő lugas nyújtotta árnyékban együtt szítták a nargülét –vízipipát –, az asszonyok mosott ruhákat teregettek a házak udvarán, a gyerekek pedig a két szikla között felállított képzeletbeli pályán fociztak.
Egyikük a “Puskás” nevet vette fel. Nem ő volt a legügyesebb futballista köztük – de ő volt a legerősebb fiú.
Évszázadokkal ezelőtt az arámi törzsek voltak többségben, de a muzulmán áradatnak nem tudtak ellenállni. Szíriában ezután csak néhány ezer arámi maradt – ők megőrizték őseik nyelvét, amelyet a biblia is megemlít.
A város fölötti hegyen épített templomuk szerény külsejének ellentéte volt a belső falait borító ikonok száma. A plébános az arámi nyelven kivűl latinul, görögül és franciául beszélt, az angolt akkor tanulta.
Engem kedves ismerősként üdvözölt, a velem érkező turistákat kis pohár vörösborral köszöntötte, és megjegyezte, hogy néhány üveggel még van a pincéjében, ha valaki vásárolni akarna.
A templom kapuját csak egy méterre magasra építették – hogy a hívők ne feledjenek el meghajolni Isten háza előtt, mondta a plébános.
Ezek mind a múltban történtek.
A több mint tíz éve tartó polgárháború során a város több alkalommal gazdát cserélt. A helyszíni tudósítások szerint a szélsőséges erők válogatás nélkül ölték halomra a férfiakat, nőket és gyerekeket – nem számított, hogy épp arabok vagy arámiak kerültek puskacsövük elé. A kormány pedig rakétákkal és sorozatos bombázással pusztította el mindazt, ami addig érintetlen volt.
Így tűnt el Maaloula városa a föld színéről, közös erőfeszítésüknek köszönhetően.
A képek forrása: Wikipedia Commons, Asia News, 2Famous.TV, Serbian Orthodox Church