Előző cikkünkből megtudhattátok, hogyan is épült fel a semmiből egy olyan vállalkozás (Hormonmentes.hu), amely ma Magyarországon egyedüliként ösztönzi a nőket az addig egyedüliként működőképesnek hitt fogamzásgátlási módszerek átgondolására, irányt mutatva szélesebb körben még nem elterjedt módszerek felé is.
Nincs könnyű dolga ma annak, aki új utat szeretne találni és mutatni a rögzült, sokszor tabukkal övezett rutin helyett. Egyfelől rengeteg utánajárást, ébren töltött éjszakát és lefőzött kávét igényel, amikor az ember igazán beleássa magát egy addig ismeretlen terület útvesztőibe, másrészt ezután jön csak a dolgok neheze: elfogadtatni, érdekessé, hasznossá tenni a tapasztalatokat mások számára is.
Cserháti-Herold Janka története nemcsak inspirációt jelenthet azok számára, akik még csak kacérkodnak egy saját vállalkozás gondolatával, esetleg a napi nyolc órás munkaidő után és szabad hétvégéiken tudnak azzal foglalkozni, amivel igazán szeretnének.
Kicsit a sorok közé nézve nagyon jól kirajzolódik annak folyamata, ami a kezdeti elutasítás és a széleskörű érdeklődés kialakulása között zajlik.
Janka vállalkozásának ötletét egy személyes helyzet hozta:
szeretett volna hormonmentes fogamzásgátlási formát találni, miután a tabletta szedése közben olyan tüneteket tapasztalt, amelyekkel nem szeretett volna együtt élni.
Felkereste a nőgyógyászát, aki a feltett kérdés után értetlenül nézett rá, és annál hasznosabb tanácsot, hogy „akkor használjanak óvszert”, nem tudott adni. Egy hasonló szituáció alapvetően kétféleképpen hathat az emberre: utánajárásra ösztönzi vagy elveszi a bátorságát a téma további feszegetésétől.
Adott egy eleve kellemetlen helyzet: tanácsot kérni egy szaktekintélynek számító személytől, aki egyáltalán nem érti a problémánkat, furcsán néz ránk, és legrosszabb esetben eléri, hogy nevetségesnek érezzük magunkat.
De miért is érzi magát az ember nevetség tárgyának ilyenkor?
Valószínűleg azért, mert ezekről a dolgokról „nem illik beszélni”. Bár hazánk mostanra az európai turizmus és kultúra meghatározó célpontja lett, ahol a legtöbb multi szolgáltatásai és termékei elérhetőek, a tabuk elengedésében mégsem igazán jeleskedünk.
De mi is az a tabu?
A Wikipedia azt mondja: tiltás vagy tilalom, amelynek megszegését a társadalom kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja. Szerintem ennél sokkal jobb magyarázat lehet az, hogy bármilyen téma, amely felhozása a kommunikációban résztvevők számára kellemetlen, zavarba hozza őket.
A legtöbb helyzetben a szexualitás, vagy az ahhoz automatikusan kapcsolt fogamzásgátlás, az emberi test témája belátható időn belül elhozza a beszélgetésbe a kínos hallgatást.
Amikor elmeséljük, hogy orvoshoz kell mennünk, mert borzalmasan köhögünk, és valószínűleg betegszabadságra küldenek majd minket, a kijelentést általában a beszélgetőpartner sajnálata és együttérzése követi.
Ha azonban őszintén elmondanánk, hogy a nőgyógyásznál van vizitünk, mert (feltételezhetően) a hormonális fogamzásgátlás mellékhatásaként az utóbbi időben depresszió jeleit tapasztaljuk, és szeretnénk otthon maradni pár napot, hogy összekapjuk magunkat, egyből potenciális rosszallás alanyai lehetünk két szempontból is: a kávéautomatánál továbbadott sztoriban egyaránt szerepelhet az „agybeteg” és a „ribanc” jelző.
Ha valaki úgy dönt, szembe megy a társadalmi rosszallással és kiáll egy olyan dolog mellett, ami igazából mindenkit érdekel, csak senki nem meri hozzátenni az arcát, az először rettenetes sokk.
Amikor a közvélemény jelentős része nincs felkészülve valamire, először mindig a támadók lendülnek akcióba, ez a réteg pedig legtöbbször indulatból, reflexszerűen kezd el fröcsögni.
A támogatók hangja mindig jóval lassabban indul be, hiszen mindig biztosabb akkor valami mellé állni, amikor már nem abszolút kisebbség mellé tesszük le a voksunkat.
Egy olyan téma megvitatásában részt venni, ami sok körben és helyzetben sajnos még mindig tabunak számít, minden helyzetben – online felületen is – bátorságot igényel. Ahogy viszont egyre többen döntenek úgy, hogy „erről igenis beszélni kell”, és tesznek is az ügyért, az eddigi csendes érdeklődők is bátorságot kaphatnak gondolataik kinyilvánítására. Nem gyors folyamat, és nem problémamentes, mert mindig lesznek olyanok, akik a téma végiggondolása nélkül harcolnak a tabu fennmaradásáért.
Akik tabuban szocializálódtak, öntudatlanul is igyekeznek védeni a rendszert.
Bár egyéni komfortzónánk feladásával is jár, amikor szembe megyünk a megszokottal, esetleg őszinte és zavarba ejtőnek hitt kérdéseket teszünk fel, valahol az ember legbelül érzi, amikor ez szükséges.
Cserháti-Herold Janka pontosan erről beszélt Csorba Anitával a Hogyan lettem… termékenységtudat-szakértő adásában,
hiszen ő is tudta: a kezdetek kezdetén olyan kérdésekre tapintott rá, amelyek sokak fejében megfordultak már, csak félve a kellemetlen percektől vagy a szégyentől, nem merték feltenni ezeket.
Hogyan lettem… termékenységtudat-szakértő – Cserháti-Herold Janka
Cserháti-Herold Janka pedig nemcsak feltette őket, hanem folyamatosan továbbgondolva, arra biztatja a nőket, hogy merjenek kérdezni, utánajárni a testükkel kapcsolatos témáknak, ismeretlen területeknek.
Így talán az is elérhető közelségbe kerülhet, hogy a nők ugyanolyan őszinteséggel oszthassák meg egymással a tapasztalataikat a testükkel kapcsolatos kérdéseik kapcsán, mint amikor új hidratálókrémet keresve kérnek egymástól tanácsot.