A mentális egészség hónap jegyében írtunk arról, hogy néha elengedhetetlen, hogy szakemberhez forduljunk lelki jólétünk megőrzése érdekében – és ebben nincsen semmi szégyellnivaló. De mi történik, ha elmegyünk a pszichológushoz? Hogyan zajlik a terápia?
„Igazából nem is tudjuk, mi történik a pszichológusnál” – hangzott el ma, amikor egy beszélgetés során valahogy kikötöttünk a mentális egészségnél. A terápia sokak számára rejtélyes, megfoghatatlan folyamat, amelyet hajlamos az ember túlmisztifikálni – egészen addig, ameddig maga is a részese lesz. Látjuk a filmekben, a tévében, cikkeket olvasunk róla, és amikor oda kerül a sor, hogy elszánjuk magunkat és felkeresünk egy szakembert,
teljesen össze vagyunk zavarodva, fogalmunk sincs, hogy mi is vár ránk.
Hogyan keressünk szakembert?
Ha van olyan ismerősünk, aki már részt vett terápiában, a legegyszerűbb megoldásnak az tűnhet, ha egyszerűen elkérjük a pszichológus telefonszámát és felhívjuk. Ez a megoldás azonban nem a legjobb.
Bár minden pszichológus kap egy általános képzést, utána érdeklődésüknek megfelelően sajátítanak el egy-egy területet. Kicsi az esély arra, hogy az ismerősünk ugyanazzal a problémával kereste fel a pszichológust, mint a miénk; könnyen előfordulhat, hogy akit megkerestünk, nagyon jó az étkezési zavarok mögött meghúzódó lelki folyamatok feltárásában, de nem tartoznak szakterületei közé a párkapcsolati problémák.
Mielőtt bejelentkezünk az első alkalomra, szánjuk rá az időt, hogy részletesen elolvassuk a szakember weboldalát: mik a saját maga által megfogalmazott, preferált területei? Nézzük meg az esetlegesen már kapott értékeléseket.
És ne felejtsük el: ebben a helyzetben különösképpen fontos a szimpátia.
Érdemes fényképet is keresni, és magunk elé képzelni a szituációt, ahogy az adott személlyel szemben ülünk, és elmondjuk a problémánkat. Ha a másikra ránézve teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy őszintén beszélek vele, és elfogadom azt, amit mond, akkor valószínűleg nem ő lesz az emberem.
Az első ülés, ami minden eldönt
Abban az értelemben, hogy szimpatikus-e a szakember, és szeretnénk-e vele folytatni a munkát. Az első találkozás felmérő jellegű. A kliens összefoglalja a problémáját, a pszichológus pedig igyekszik átlátni, mi húzódhat a háttérben, akár akkor még lényegtelennek tűnő részletek kibontásával. Az első alkalom után képet alkot és tár a kliens elé arra vonatkozóan, hogy mi lehet a problémája oka, illetve milyen típusú terápiával lehetne segíteni a helyzeten. Hiszen ahogy szakterület, terápiás irányzat is rengeteg van. A cél az, hogy a szakember és a kliens közösen megtalálják azt, amelyik adott helyzetben a legjobb.
Az első találkozás után a pszichológus javasol egy terápiás folyamatot: milyen időszakonként legyenek az ülések, javasol-e valamilyen kiegészítő tevékenységet, esetleg pszichiáter bevonását, amennyiben azt indokoltnak érzi. És természetesen az is megtörténhet, hogy más szakembert ajánl maga helyett, amennyiben így látja jónak.
Ugyanez fordítva is megtörténhet: ha nem győzött meg minket az első találkozás, nyugodtan mondjuk ezt meg a pszichológusnak, ne kényszerítsük bele magunkat olyan helyzetbe, ami nem komfortos számunkra.
Hogyan tovább?
Ha a szakember és a meghatározott kezelési terv is szimpatikus, elkezdődik az érdemi terápia. Pszichológus és helyzet válogatja, hogy ez hogyan zajlik.
Verjük ki a fejünkből a képet, hogy a pszichológus egy mindenható, aki keresztbe tett lábbal ül a fotelben, miközben mi kiszolgáltatottan fekszünk a díványon. A terápia során az az ideális érzés, hogy két felnőtt ember ül egymással szemben, akik közül az egyiknek (feltételezve a legjobbakat) képesítése és képessége van arra, hogy adott helyzetben a másik segítségére legyen.
Nincs szó alá- vagy fölérendelt viszonyról: amennyiben mégis így érezzük, nem jó pszichológust választottunk.
Legyünk mindig őszinték, akkor is, ha ez elsőre kellemetlennek tűnik: csak így láthatja át a helyzetünket, így tud nekünk segíteni. Fontos megjegyezni, hogy a titoktartási kötelezettség a pszichológusokra is vonatkozik.
A piszkos számok
Nézzük meg a folyamatot a számok oldaláról megközelítve. Egy terápia változó számú ülésből állhat, függ ez attól is, hogy milyen rendszerességgel tartják meg az üléseket. Kevésbé súlyos esetekben egy rövid, akár 4 alkalomból álló sorozat is segíthet, de egy önismereti terápia hosszabb ideig tarthat.
Ha nehezebb esettel áll szemben a szakember, és a kliens tünetei indokolják, a kezelés akár évekig is húzódhat.
Fontos, hogy ha már belevágtunk a terápiába, akkor vigyük végig a terv szerint, a félbehagyás nem jó opció. A folyamatnak van íve, amihez hozzá tartozik a lezárás, amikor itt az ideje. Amennyiben a terápia közben jövünk rá, hogy nem szeretnénk folytatni, mindenképpen jelezzük. Sok esetben annak feltárása is lényeges, miért éppen akkor dönt valaki a befejezés mellett.
Egy terápiás ülés általában 45-60 percig tart. Ennek hosszát a pszichológus általában már a weboldalán is feltünteti, és a terápia kereteinek meghatározásánál mindenképpen szót fog ejteni róla. A terápia minden szakembernél máshogyan, de alapvető határok között zajlik; ha az ülés végén eszünkbe jut valami, aminek a kifejtésére már nem elég az időnk, udvariasan meg fognak kér majd minket, hogy ezt jegyezzük meg, és akár nyissuk ezzel a következő alkalmat.
Egy ülés ára ma Budapesten nagyjából 10 000 forint körül mozog.
Ennél persze vannak kedvezőbb kategóriájú és jóval drágábban dolgozó pszichológusok is, de ezzel az összeggel érdemes kalkulálni. Jogos a gondolat, hogy azért ez nem kevés pénz.
Gondoljunk viszont bele abba, hogy mennyit költünk el olyan (akár pót)cselekvésekre, amelyeket azért végzünk, mert valami hiányzik az életünkből, és éppen leplezni akarjuk vagy meg akarunk feledkezni róla.
Pszichológushoz járni akkor sem luxus, ha éppen nincs semmilyen eget rengető lelki problémánk, csak kicsit szeretnénk valóban átlátni saját helyzetünket. A terápiás szituációban tulajdonképpen egy objektív harmadik személlyel oszthatjuk meg a gondolatainkat, kételyeinket – azokat is, amelyeket családunk, barátaink, társunk előtt nem mernénk felvállalni.
A képek forrása: Unsplash, Pixabay, PopSugar, Hollywood Reporter, HBO, Filmsor, Pinterest, The Telegraph