Ha az északi országok valamelyikében születtél, az az egész életedet, világlátásodat meghatározza. A skandinávoknak megvan a saját külön világuk, számunkra fura istenekkel (akikből néhányan szuperhőssé váltak), életstílussal, világlátással és népszokásokkal.
Persze ezek egyre inkább kezdenek begyűrűzni a mi valóságunkba is; a hygge-ra és a lagomra már trendeket építenek, a borús skandináv krimik pedig nem veszítenek a népszerűségükből – azonban az északiak nemcsak bűnügyi sztorikat tudnak írni, hanem valami egészen mást is.
Karin Tidbeck (a nálunk is megjelent Amatka című regény szerzője) Svédországban született, jelenleg is Malmőben él. Kezdetben novelláit svéd lapokban publikálta, de valami többre vágyott; lefordította saját műveit angolra, és hamar nemzetközi ismertségre tett szert bőr alá kúszó rövid történeteivel.
Ezek java összegyűjtve megjelent angolul a Jagannath című kötetben, most pedig a novelláskötet az Agave jóvoltából magyarul is elérhető vált a Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről címmel.
Vékonyka könyv, de ez ne tévesszen meg; ha megveszed, jó esetben hosszú ideig a társad lesz. Ott lesz veled a buszon, a fogorvosi váróban, vagy épp az éjjeli lámpa fényénél éjfél után.
Ha úgy döntesz, fellapozod, ne akard egyben behabzsolni, ahhoz túl tömény cucc; a legjobb, ha elolvasol egy történetet, majd másnap egy újabbat, aztán később megint egyet. De az is jó, ha mindig ott van a táskádban: csak előveszed, miután felszálltál a buszra, így pár megálló alatt egy másik világba utazhatsz.
Méghozzá egy leírhatatlanul fura világba. Karin Tidbeck novelláit nehéz besorolni – és talán felesleges is –, de ha mindenképp kapaszkodóra vágysz, a weird fiction, a szépirodalom, a horror, a fantasy, a mágikus realizmus és a spekulatív fikció mind játszik.
Tizenhárom novella található a kötetben.
Akad köztük többek közt bürokratikus rémtörténet, borgesi lényhatározó, fajokon (?) átívelő álszerelmi história, szívfájdító mese az anyaságról és az elengedésről, hátborzongató horror és egy igazán belsőséges sztori is.
A szereplőknek jellemzően valami hiányzik az életükből – mind vágynak valamire, legyen szó szülőről, gyerekről, szerelemről, közösségről, inspirációról vagy épp a halálról; a novellákban pedig néha egészen fura módon tesznek szert vágyaik tárgyára.
Némelyik írás több, a legtöbb azonban viszonylag kevés fogódzkodót ad – Tidbeck sok mindent elhallgat az olvasó elől, így gyakran magadnak kell befejezned a történetet. Épp ezért tényleg nem érdemes végigrohannod a könyvön: hagyd, hogy leüljenek a sztorik, gondolkozz el rajtuk, és csak azután kezdj bele a következőbe. Nincs értelmezési kulcs, ne is keress ilyet; értelmezd az írásokat saját belátásod szerint.
Valószínűleg nem fog mindegyik tetszeni – van rá esély, hogy némelyik teljesen hidegen hagy majd, vagy épp ellenkezőleg, egyik-másik lehet, hogy taszítani fog.
Akárhogy is, nagy eséllyel találsz köztük legalább egy olyan történetet, ami napokig veled marad, és vissza-visszatér gondolataidba. 
Bár a novellák eléggé eltérőek, akadnak köztük olyanok, amelyek kissé kapcsolódnak egymáshoz, és mindegyikükre jellemző a nagyon erős, sejtelmes, néha kissé baljós hangulat. Ez részben Tidbeck szikár, mégis szép prózájának köszönhető, amely a fordítók (Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra és Ballai Mária) tolmácsolásában is remekül átjön.
Apropó, fordítás. A kötet utószavában Karin Tidbeck arról mesél, mennyire más svédül és angolul megírni ugyanazt a történetet. A két nyelv jelentősen különbözik egymástól, és mivel Tidbeck svéd, az anyanyelvét alapvetően sokkal szabadabban, könnyebben tudja használni, míg angolul sokszor teljesen máshogy tudja megfogalmazni ugyanazt a gondolatot. Ráadásul a máshogy hangzó szavak miatt egyes történeteknek angolul és svédül teljesen más ízük van – és persze magyarul is kicsit más színezetet kapnak.
Érdekes kis adalék ez a záró pár oldal, az a ritka utószó, ami hozzáadott értékkel rendelkezik, és tényleg klasszul lezárja a könyvet.
Amíg le nem veszed a polcról újra.
Mivel egy elég markáns olvasmányról van szó, ami biztosan nem felel meg mindenki szájízének, nem árt kicsit beleolvasni vásárlás előtt – íme két novella a kötetből:
Tetszettek? Rendeld meg a novelláskötetet ide kattintva 25% kedvezménnyel!
Eredeti cím: Jagannath, fordította: Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Ballai Mária
Agave Könyvek, 2019
A képek forrása: Agave Könyvek, Fantasticon, Unsplash