Szeretem a kihívásokat, mert ösztönöznek és segítenek, hogy az adott dolog a gondolataim közt legyen, foglalkozzak vele. Még akkor is, ha magát a kihívást nem sikerül 100%-osan teljesíteni, egy-egy hasonló időszak képes olyan rutint adni az embernek, ami alapján később, ha úgy dönt, még jobban elmélyítheti a tudását.
(Jóga kihívásunk előző részeit IDE KATTINTVA találod!)
Az egy hónapon keresztül minden nap leterített jógaszőnyeg használatának első két hetét nagyon szerettem, hiszen a kezdeti ügyetlenkedés és a sok biztos-hogy-ezt-így-kell? után látványosan és érezhetően lettem egyre ügyesebb, és nagyon büszke voltam arra, hogy sikerült legyőznöm a fordított testhelyzettől való félelmemet, és megtanultam fejen állni.
Kicsit féltem, hogy a kezdetleges eszközeim hátráltatni fognak, hiszen nem ruháztam be különleges jógamatracra vagy csúcskategóriás jóganadrágra: egy régebben vett matracot és az évek során összegyűlt játszósleggings-készletemet használtam; a jógatéglákat pedig két nagyobb testű könyvvel helyettesítettem (utólag is köszönet, Stieg Larsson). Bár néha éreztem, hogy hasznát tudnám venni egy hevedernek, a problémát meg tudtam oldani egy erős gumiszalaggal is, ami elég régóta várta már felemelkedésének napját a szekrény mélyén.
Szerintem a kezdés – főleg, ha az ember a saját nappalijában fog hozzá a jógázáshoz –, nem szükségképpen igényel jelentős anyagi beruházást.
Ha viszont úgy döntünk, hogy komolyabban is elkezdünk foglalkozni a jógával, elgondolkozhatunk azon, hogy beruházzunk professzionálisabb kiegészítőkbe.
Ahogy az előző részben is írtam, nekem nagyon sokat segítettek a videók, applikációk abban, hogy helyesen végezzem el a jógagyakorlatokat.
Vannak kifejezetten hasznos Instagram profilok is, ahol valóban releváns információkat kaphat az ember, ha bizonytalan valamiben, vagy új kihívásokat keres.
Azonban ismét rá kellett jönnöm arra is, hogy az Instagram (a jóga szempontjából is) ingoványos terep. Miután a rendszer észlelte, hogy érdekel a téma, válogatás nélkül lökte a jógás tartalmakat, amelyek nagy dózisban eléggé rendesen el tudják bizonytalanítani az embert.
Hiszen miért is vagyok annyira büszke a hetek óta kigyakorolt szerencsétlen kis varjúpózomra, amikor namaste1998 (a név kitaláció szüleménye) éppen a szemem előtt tartja meg az egész testét fél kézzel, miközben lenyom pár diszkrét karhajlítást?
Igen, ilyenkor is meg kell tanulni kizárni ezeket a „zajokat”, hiszen a célunk (általában) nem cirkuszi mutatványosként folytatni tovább a karrierünket. Számomra azt is nagyon tanulságos volt megtapasztalni, hogy milyen hatással vannak rám ezek a tartalmak, majd egészen egyszerűen szarni rájuk magasról.
A jóga célja elvileg pont az lenne, hogy a flow élményt biztosítsa, hogy abban a pillanatban csak a gyakorlatra és befelé figyeljek.
Lehet, hogy namaste1998 akkor éli át a flow-t, amikor lábujjhegyen hozza a táncos pózt egy macskával a fején, de nekem egyelőre ragyogóan megfelel az, hogy jól érzem magam gyakorlás közben, és egyszer majd valamikor biztosan sikerül a kézenállás is.
(Ez egyelőre sajnos még mindig félelmet kelt bennem.)
A sztorihoz tartozik, hogy kicsivel a kihívás vége előtt képbe került egy négy napos utazás, amikor a rengeteg séta után az ájulás szélén feküdtünk be a hotel szaunájába, ezért a gyakorlást arra az időre felfüggesztettem. Hazatérve aztán az egészségem hagyott cserben, ami minden lelkesedésemet elvette mindentől.
Éreztem, hogy szükségem lenne rá, hogy nagyon kellene mozognom, az erőmnek viszont teljesen híján voltam: testben és fejben is.
Aztán ahogy kijöttem ebből az állapotból, ismét leterítettem a szőnyeget, és éreztem, mennyire hiányzott ez nekem. A tagjaim teljesen merevek voltak; recsegett-ropogott minden végtagom, ahogy megmozdultam – a hajlékonyságom pedig egy eltunyult nyugdíjasklub tornafoglalkozását juttatta eszembe.
De ismét csináltam, mert rájöttem, hogy ez jó nekem, és szükségem van rá.
Szerintem a jóga lényege az, hogy az adott pillanatban csak a gyakorlatra figyeljünk és arra, mit mond közben a testünk.
A mai világ sajnos szinte folyamatosan ennek ellenkezőjét generálja bennünk, de a jógázással együtt elsajátítható tudatállapot nagyon sokat segít, hogy felismerjük ezeket a helyzeteket, és ne „fogadjunk szót” nekik, ha éppen nem akarunk.
Ebből a szempontból pedig teljesen mindegy is, hogy éppen az alapok vagy egyszerű nyújtó gyakorlatok elsajátítása, esetleg a meglévő tudásotok magasabb szintre emelése a cél, netalántán bekerülni a már hivatkozott ukrán artista csoportba – mindenhogyan csak nyerhetünk vele.
A képek forrása: Unsplash