Thomas Harris korábban csupán öt könyvet írt – mégis a thriller-irodalom egyik legmeghatározóbb szerzőjévé vált, mert olyan gonosztevőt teremtett, amilyenre még korábban nem volt példa: neki köszönhető a kannibál pszichológus, Hannibal Lecter karaktere.
Az első – amúgy meglehetősen felejthető – regénye (Fekete vasárnap) mellett az összes könyvében Lecter rémtetteit taglalta, és – a Hannibal ébredése címre hallgató, vélhetően kiadó nyomás hatására megszületett eredettörténet kivételével – a könyvek mindegyike elsöprő kritikai és közönségsikert aratott. Ezután Harris tizenhárom évig csendben maradt. Nem adott interjúkat; senki nem tudta, épp mivel foglalkozik.
Idén aztán hirtelen bejelentette, hogy hamarosan jön az új regénye; a Cari Mora negyvennégy év óta az első könyve, amiben nem szerepel az ikonikus emberevő elmedoktor.
A fentiek tükrében nem meglepő, hogy elképesztő várakozás övezte a könyvet – vajon sikerült megfelelnie az elvárásoknak?
A történet egyszerű: fél tonnányi arany rejlik egy Miami Beach-i luxusház alatt, és két, egymással szemben álló csoport próbálja megszerezni a kincset – azonban nem számolnak a ház őrzőjével: egy fiatal, gyönyörű lánnyal. Ő Cari Mora.
Cari bevándorló, erőszakos múlttal – és szüksége lesz a korábban megszerzett tudására, ha túl szeretné élni a kalandot.
Persze mivel Harrisről van szó, a történetben elmaradhatatlan a pszichopata gonosztevő: a Hans-Peter Schneider névre hallgató szadista igazi camp karakter – ami nem meglepő, hiszen arról az íróról beszélünk, aki képes volt a Hannibal nevet adni egy kannibálnak. Hans-Peter mondjuk cseppet sem hasonlít különleges kulináris ízléssel megáldott kollégájára, a Harris-univerzumban inkább Mason Vergerhez áll közelebb – vagyis egy igazi rohadék. Ő az abszolút gonosztevő, a gonoszság és a perverzió földi helytartója, akinek saját krematóriuma van, német dalokat dúdol a zuhany alatt, képes utánozni bárkinek a hangját, hosszú szemfoga van – ráadásul még albínó is. Hiszen James Bond és Dan Brown óta tudjuk, hogy semmi sem félelmetesebb egy albínó gyilkosnál…
Harris biztosra ment, és végtelenül túltolt mindent a könyvben – de a Cari Mora pont ezért ad különleges élményt. Persze ehhez nem árt, ha felkészülsz rá.
A könyv nem túl vastag, de az író eszeveszett tempóban pörgeti a cselekményt. Minden második oldalra jut valami csavar, minden fejezetre valami szörnyűség. Mintha Harris kicsit félne, hogy nem tudja megtartani az olvasó figyelmét, ezért nem mer lelassítani.
Pedig azok a könyv legjobb részei, amikor visszavesz a tempóból.
Például amikor Cari vérrel és halállal övezett gyerekkorát taglalja – vagy épp a madármentésről mesél. Az író az utóbbi években komolyabban belemerült a madarak tanulmányozásába, és lelkesen segít a veszélyeztetett fajok mentésében, ezt az érdeklődést pedig könyv lapjain is megjelenítette. Ezeknél a részeknél érződik a törődés, emiatt sokkal erőteljesebbek, mint a szigorúan a cselekménnyel foglalkozó fejezetek, ráadásul ilyenkor a (máskülönben igényes és plasztikus, kissé Hemingwayt idéző) próza is érzékletesebbé válik, amiben a remek fordítás is jelentős szerepet játszik.
“A fiatal, de annál nagyobb madár teste még mindig pelyhes volt. Amint megérezte, hogy megrántják a farkát, azonnal megfordult, kidugta a fejét az ajtón, észrevette a Bird Key felett keringő többi bakcsót, és rakétaként lőtt ki a ketrecből, hogy csatlakozzon hozzájuk.”
A könyv nagy része azonban felületes; a konfliktusokat túl gyorsan oldja fel az író, hiányzik az igazi feszültség – helyette újabb és újabb fordulatok jönnek. Így fennmarad az érdeklődés és az izgalom, de csak végigrohanunk a cselekményen, mintha egy forgatókönyvet olvasnánk. Egész egyszerűen nincs idő rendesen megismerni a szereplőket, hiányzik belőlük a mélység; pillanatok alatt lépnek be a képbe fontos szerepet játszó karakterek, akik egy fejezet múlva ki is csekkolnak – általában nem önként.
Ritka eset, amikor egy könyv olvasásánál azt kívánom, hogy bárcsak hosszabban mesélte volna el az író ugyanezt a történetet – legtöbbször inkább egy szigorúbb szerkesztőre vágyom, aki kigyomlálna még néhány felesleges részt –, itt azonban jobban működött volna a lassabb tempó.
A Cari Mora összességében így is kellemes olvasmány; egy izgalmas, néha döbbenetes túlzásokkal tarkított thriller-kalandregény, amely ugyan nem hagy mély nyomot, de szerez néhány szórakoztató órát a műfaj kedvelőinek.
Rendeld meg a könyvet ide kattintva 20% kedvezménnyel!
Eredeti cím: Cari Mora, fordította: Kiss Ádám
General Press Kft., 2019
A képek forrása: Penguin, Líra, Unsplash